Pécs, kerékVáros hetek

Az elmúlt néhány hét zsúfolt volt kerékpáros-eseményekkel. Annyira, hogy nem is tudtunk mindenről előre hírt adni, így most utólag tudósítunk róluk pár szóban. Jópár szóban.

Szeptember 19-én a Pécsi Városfejlesztési nonprofit Zrt. kezdeményezésére Pécs – Egyetemvárosi kerékpárhálózat fejlesztése tárgyú DDOP pályázat tervegyeztetése folytatódott. Ha minden jól megy, ez a projekt összeköttetést fog teremteni az Ifjuság úti egyetemi részek és a Zsolnay-negyed, valamint a Zsolnay V. úttól délre, a Balokány melletti új létesítmények között (könyvtárfunkciók, stb.). Az egyeztetés nagy élménye a tervező, aki olyan alapossággal vezette föl a tervezés közben fölvetődött dilemmákat, hogy abba “nem létezett belekötni”. Ritka az ennyire alapos és széleslátókörű, figyelmes tervezés. Csak remélni lehet, hogy Ládonyi Ákos nevével még sokszor találkozunk majd.

Egyetemváros projekt. Köztes terv, 1. szakasz

Nagy tanulsága ennek a projektnek, hogy számos olyan kényszeredett megoldást tartalmaz, ami nem lenne, ha az EKF kapcsán elvégzett munkák tervezésekor – ahogy azt egyes szegényebb országokban: Német-, Franciaország vagy Hollandia, kényszerűen megteszik – már eleve számoltak volna a tervezők a kerékpárral. Így azonban a beszuszakolt parkolók, szeszélyesen önkifejező gyökérvédő padok és hasonlók nem csak a tervezést nehezítik meg, nem csak nyögvenyelősebb lesz az új kerékpáros útvonal, de lényegesen többe is kerül. A végleges nyomvonal kialakítása sok kompromisszummal, folyamatos változtatások közepette jelenleg is folyik.

Pace - Peace - Pécs projekt

21-én, szerdán a Föld Napja alkalmából szervezett eseményeket nyitandó a PTE Fenntartható Fejlődésért Szakkollégiuma tartott egésznapos kerékpáros fórumot (a Pécsi Zöld Körrel közös szervezésben). A Peace-Pace-Pécs projekt (kb. am. Béke-Iram-Pécs) keretében az előadók széles keretben járták körül a pécsi kerékpáros lehetőségeket. Nagy Csaba alpolgármester (aki kerékpáron érkezett az előadásra) az elmúlt pár évben megtett városi lépésekről számolt be, olykor hangosan töprengve gondokról és megoldásokról is. Emellett említette a most megpályázandó Egyetemváros kerékpárút-projektet is.

Pace - Peace - Pécs projekt

Ennek kapcsán hangzott el a kérdés, hogy azokat a szakaszokat, amik nem kerülnek éppen sokba: az egyirányú utcákban a kétirányú kerékpározásra alkalmassá tevő táblákat, a kisforgalmú szakaszokon a zöld-sárga táblákat igazán már most kitehetné a város. Nagy Csaba válaszában jónak tartotta a gondolatot, és megígérte, utánanéz, hogy ezt a pályázati föltételek lehetővé teszik-e. Sajnos ugyanis a legtöbb pályázati projekten szinte egy ceruzavonás sem eshet addig, míg a bírálók rá nem bólintanak az ügyre és erről pecsétes papír nem születik, és ha valaki mégis belekezd, könnyen elbukhatja az egész bulit.

Bencze-Kovács Virág, akinek a nevét az elmúlt években a Magyar Kerékpárosklubból ismerhettük meg, nemrégóta a BKK kötelékében végzi a munkáját. Előadása komplexen, közlekedésszakmai szempontból mutatta meg a kerékpározást lehetővé és örömmé tevő közlekedés-szervezési eszközöket. Jó volt hallani, ahogy nem “autósokról-biciklistákról” beszélt, hanem különféle eszközökön közlekedő emberekről. Ma már, mondta, a laikusok sem (és a szakma pláne nem) buszok vagy bármi más eszköz egyik helyről a másikra jutásáról beszélnek, egy út nem akkor jó, ha minél több buszt vagy villamost tud átengedni, hanem akkor, ha minél több ember minél egyszerűbben eljuthat A-ból B-be. És tudjuk, hogy a legjobb mód nem egy és nem két helyzetben éppen a kerékpár.

A délelőtti szekció záróelőadását dr. Novotny Iván, a Pécsi Túrakerékpáros Klub alapítója és elnöke tartotta, az elmúlt két évtizedben a kerékpáros szervezetek (zömmel a PTKK) által végzett munkáról. A ’90-es évektől kezdve rajzolta meg azt az ívet, ahogyan a városban a kerékpáros közlekedés szempontjából fontos irányait fölvázolva, majd a város az első óvatos lépéseket megtéve az egyesület letette azokat a munkaanyagokat, amelyek mind a mai napig megalapozzák a további elképzeléseket. A máról szólva természetesen nem maradt ki, hogy a PTKK az MK pécsi területi szervezetével karöltve, és minden jó elképzelésekkel bíró szervezett és egyéni bringás előtt nyitottan aktívan ténykedik a Pécsi Kerékpárforgalmi Munkacsoportban, melyet a város is partnerként fogad el.

Autómentes Nap - Trindem

A délutáni szekciót Gida Attila nyitotta, aki a Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársaként a folyamatról beszélt, ami az elképzelésektől a megvalósulásig terjed egy kerékpárút építése során. A hatóság szerepének részletes kifejtése után a résztvevők tisztábban láthatták, hogy a szakhatósági munka célja nem az akadályok gördítése a megvalósulás elé, hanem a biztonság útműszaki feltételeinek kikényszerítése, olykor az egymással ellentétes érdekek közti összhang megteremtése. Gida Attila előadásából egy szolgáltató, emberközpontú hatóság képe rajzolódott ki.

Autómentes Nap - Bringanti-tandem

A későbbi előadások – “pizsamás szekció” – témája a kerékpáros biztonság (e sorok írójának előadásában), majd a kerékpáros turizmus lehetőségei, hasznai, céljai és eszközei Pécsett, valamint a közelebbi és a tágabb környezetben. Benovics Gábor, a DDKIKK szakmenedzsere lendületes, meggyőző előadásban mutatta be, hogy a kerékpáros turistáknak lehetnek ugyan különleges igényeik, mégis, a műfaj egészében ugyancsak szépen hozhat a konyhára, ami egy eléggé leszakadt régió számára nagyon nem mindegy.

A sort a Velosophie bemutatkozása zárta – már akinek be kellett mutatni, hiszen Mata Csaba és stábja mára részévé vált a város hétköznapjainak. De ha még ez is kevés, az egyetem előtti járdán ezen a napon látványszerviz fogadta a járókelőket, így az is megismerhette ezt a csapatot, aki beljebb, a hangulatos vetítésen nem tudott részt venni.

Az előadások vetítettképes anyaga megtalálható a Fenntartható Fejlődés Szakkollégium honlapján.

22-e természetesen Autómentes Nap. A szervező idén az Ökováros-Ökorégió Alapítvány volt. Az esemény centruma a Kossuth tér volt, és végre ki tudott türemkedni olyan területre is, ami egyébként az autóval közlekedőké. A rendezvény pörgősen, jó látogatottsággal haladt. Bringás szempontból (is) a fő attrakció az Országúti Gálya volt.

Alternatív közösségi közlekedési eszköz

Ez a 11-személyes kerékpár a maga nemében egyedülálló, és sokan ki is próbálták, milyen végigtekerni vele a Konzumtól a Zsolnay-szobor mellett le, a Nagy Lajos király útján és aztán föl a Rákóczi útig, azon vissza. Noha műszaki hiba miatt a Gálya korábban kiállt, így is majd’ 200 ember próbálhatta ki a letekert 42 km-en. A téren mindeközben a Free Mobility Egyesület speciális kerékpárjait, a Kresz-park bringáit és Bringanti remek Pino-replikáját hajthatta, aki aktívan gondolta el ezt a napot, de az NBG Berg-gokartjai sem pihentek egy percet sem, mint ahogy a VBB Kresz-tesztekkel kivonult elegáns rendőrei és csinos rendőrhölgyei sem.

Szélvész Szakosztály - max. 100!

Összességében ez a nap is jól sikerült, és ami nem, az is leginkább tanulság lehet. A csak félpályás lezárás a Rákóczi úton inkább zavart okozott, mint határozott figyelmet keltett. A tiltó táblákat az autóvezetők magától értetődően vették semmibe, és az időközben előkerült rendőrök előtt többen felháborodva kérték ki maguknak, hogy a megfordulás akrobatamutatványával kelljen bíbelődniük. Ennyit a szabály-nem-követő kerékpárosokról. A fél útpályán beengedett, leharcolt buszok korommal-füsttel okádták tele az elszánt árusokat és látogatókat – igen fontos, hogy a legközelebbi rendezvényre a buszok se mehessenek be. Kivált, ha olyan kényelmes kerülőpályát kaphatnak, mint a Rákóczi úttól kicsit lejjebb a Nagy Lajos király útja.

500 méter

Vasárnap, 25-e az abszolút civil rendezvények napja volt. Az “500 méter” a ZöFi által szervezett eseményre lezárták (igen!) a forgalom elől a Rákóczi út “A” villanyrendőrtől a Nagypostáig tartó szakaszát. Görderszkás bemutató, aszfaltrajzverseny, street-ball – és ide futott be a Kritikus Tömeg 12. pécsi gördülése is.

KT - gyülekező

A Kritikus Tömeg ezúttal a hidakról, az átkelésről üzent. A fél négyes gyülekezőt követően – illő, 5-6 perces csúszással – “A” villanyrendőrnél a Rákóczi úton balra zúdult a tömeg, majd az Elqotech előtt elkanyarodva a K1-es fahídjára tértünk. Itt a híd állapotára tekintettel elnyújtott sorban, egyesével-kettesével haladt el a tömeg. Nem akármekkora tömeg mégpedig: a becslések 1200 főig merészkedtek.

A K1 hídja (fotó: Lévai Gábor)

A K1 hídjának megjavítása nem csak időszerű, de sürgető is. A konstrukciója sem volt nemhogy nem szofisztikált, de különösebben igényes sem – az épphogy szintű faanyagvédelemmel karöltve ez garancia volt arra, hogy a vandálok első felkérésére lágyan megadja magát, de az idő sem bizonyult kikosarazott kérőnek. A javításra a szándék megvan, csak a szokásos, a pénz hiányzik. Biztató azonban, ami Nagy Csaba alpolgármester szerdai előadásában elhangzott: a faanyagot már megvásárolta a város.

A Megyeri útnál (fotó: Lévai Gábor)

Az elnyújtott tömeg azután a Megyeri úti vasúti átkelőnél tömörödött össze. Az eleje határozottan emelt, a vége tanácstalanul leült. A bő negyedórás várakozás érdekes eszmefuttatást enged meg a csomóponttal kapcsolatban: 1000 ember negyedórás várakozása 250 munkaórát, nagyon szolidan 2000 forintjával számolva félmillió forint ára kieső időt jelent. Ha csak háromnaponta számolunk ennyit, a kieső munkaórák árából akkor is egy év alatt összejönne vagy ötvenmillió forint, és ennyiből talán csak föl lehetne építeni egy attraktív kerékpáros-gyalogos-babakocsis-kerekesszékes felüljárót.

Egy kiváló hazai példa. Kaposvár, kerékpáros vasúti felüljáró (és babakocsis és gyalogos és kerekesszékes és...)

Akinek ez furcsa, azt hadd emlékeztessem arra, hogy Pécs negyven éve még igazi Kerékváros volt. Naponta ezrek jártak munkába és iskolába kerékpáron, és csak a hetvenes években indult felüljáró-építésekkel megkezdődött szemléletváltásnak sikerült kiszorítania a kerékpárosokat az utakról. Kiszorítania, fogalmazok, és nem véletlenül ennyire határozottan. Az új felüljárókról konzekvensen lemaradt a kerékpárnak alkalmas hely és felhajtás, a járdák még gyaloglásra sem, pusztán mentési munkákra lettek tervezve. A környező utak csomópontjai még autóval is kockázatosak, és a bakterek a felüljárók áldásos mellékhatásaként kezdtek irgalmatlanul ráérni, félórákat elvárakozgathatott az elszánt kerékpáros.

A kerékpár(os) környezetbarát. Megőrzött fa a kaposvári felüljáróban

Ezért újra fontos kérdés a város észak-déli kinyitása a kerékpározás számára is, és ezt igyekezett kommunikálni az idén őszi Kritikus Tömeg is.

I. Ormánsági Zöldút, avatótúra

Hétfőn tartotta újjáalakuló ülését a Dél-Dunántúli Kerékpárturisztikai Egyesület. Az eseményt az teszi különösen aktuálissá, hogy Pécs kevés kitörési pontjainak egyike épp a turizmus lehet. A turizmus alatt persze nem csak a megaberuházások által vonzott, fél csatahajónyi tömegeket kell érteni. Ugyanilyen fontosak a város és a vidék természeti értékeire, múltbéli örökségére, az itt lakó emberekre fogékony turisták. Az ő “megfogásuk” másfajta gondolkodást és megközelítést igényel, és az ő esetükben sokszor kisebb beruházással, de több, és főleg rendszerszemléletű gondolkodással célt érhetünk. Ugyanilyen fontos, hogy az e piacon ténykedők együtt tudjanak működni, egyáltalán hogy tudjanak egymásról és össze tudják hangolni erősségeiket és céljaikat. A kerékpáros turizmus Pécs számára komoly lehetőségeket rejteget, és ha Pécset mondunk, akkor a környékről is beszélünk a Balatontól a Dráváig és még tovább.

Ormánság, Zöldút. Varázsos fények, víz, zöld, levegő

A hetet olyan bringás esemény zárta, amely mintegy az előbbiek illusztrációja is lehet. Az I. Ormánsági Zöldút avatására 2-án, vasárnap délután 2-re gyűltünk össze a kémesi malom udvarán, a Fenntartható Ormánság nonprofit Kft. szervezésében. A helyiek, pécsi és környéki kerékpárturisztikai szakemberek, érdeklődők jó hangulatú, laza 30 km-t tekerhettek csöndes, nyugodt ormánsági utakon. Ahol már nem lehetett tekerni, ott gyalog: a Dráva partjára lejutáshoz érdemes volt letámasztani a cangákat, olyannyira, hogy többen térdig bemerészkedve áztatták ki a fáradtságot. Aztán tovább, pár pihenővel bögrecsárdánál és országúton, és a célbaérkezőket nagyszerű kemencés lángos várta – és olajban sült is, kapros túróval és igazi fokhagymával.

A túra egy szakasza

A malom különben régi villanymalom, mellette hatalmas góréval a tetején tágas gazdasági épület. Ezt ötletesen fölújították, parancsnoki szoba és háló, vetítőterem és szövőház található benne. Már most nagyszerű bringabázis, és nemsokára a malom is turistaszállóként működhet pályázati pénzből.

Az elmúlt hetekben Pécs újra igazi Kerékváros volt. Reméljük, hogy folytatása következik!

Simor Árpád