Hány forint egy emberélet? – Mozaikok „kerékpárokrúl és kerékpárutakrúl” III.

5. Mérnökeink terveznek

Vas az útban, gyerekfej-magasságban. Hadd hulljon a férgese?

Ki és/vagy mi indokolta meg, hogy egy 2 méter széles kerékpárút közepén egy cölöp meredezzen? Pollernek hívják, mert így hasbaakasztósabb: bollard (angol) am. cölöp. Nagyszerű. Boribaba ötévesen a kis 14″-es bicóján persze, hogy fönnakad rajta és elkeseredetten zokog, de a Pécs-Orfű vonal ostoba, mert belga söröslovak vonta hosszú szerkocsival is játszva megkerülhető cölöpei még az én túlemelt kormányomon is fölülérnek. Értelmetlen ugyan, de legalább drága és balesetveszélyes (és még csak nem is fényvisszaverős, mint a pellérdi, de ezt már hagyjuk).

Árva poller csakis és kizárólag a kerékpárosok akadékában (2011. február)

Egy kerékpárútba minden belefér – Teca mama vendéglőjével átellenben a lefelé csorgó bringásnak nemhogy az űrszelvényébe, de a fizikai valójába is belelóg a vassorompó kolonca: éles, sarkos, nehéz – nemá’ kikerülje egy biciggliút. Ezen a lejtőn erőst kapaszkodni kell, hogy a lomha öszvér túragépemet lefogjam az 50-es tempó alá. És kisgyerekkel? Hadd hulljon a férgese?!

Adrenalin

Az egész déli szakasz az adrenalinról szól lefelé: pillanatok alatt 50-en a mutató, és nem sportív a gépem. Az út ugyanakkor nemhogy nem legalább II-es osztályú (a kanyarokban a 2,1…2,2 m szélesség rendre visszaszűkül 2 m-re), de direkt rosszindulatú: a legélesebb hajtűkanyarban 6 fokot (!) lejt kifelé (!). Valahai géptervező csoporttársamnak a gyakvezér egy tervezési feladatra: ennél rosszabbat már csak szabotázzsal tervezhetne, kolléga úr. „Örvendünk, Vincent!”

Tavaly már volt rajta bukás, a leszerelés rendszeres. A valóságban nincs megnyilazva, a lehullott levelek közül sokszor ki sem látszik

Egyáltalán: belegondolt-e valaki, hogy milyen dévaj örömökbe hajszolja a kerékpáron a szabadidejét töltő csoportot vagy a munka fáradságát kipedálozó negyvenkilós anyukát az, hogy lehetetlen időközönként ott az út közepén egy oszlop? És ha egy, a vadászati ösztönében meggátolt férfiú leemeli az oszlopot az alapjáról, tízcentis, alattomos csonkot hagyva ott (a pellérdi kerékpárúton ez mindennapos), vajon azért az örömért teszi-e ezt, amit az jelent, hogy a föntemlített negyvenkilós, háromgyermekes családanya fönnakadva a csonkon akkorát bukik, hogy tíz percig nem kap levegőt? A példa valós, tavaly megesett. E helyről is gratulálunk a pollerlopkodóknak: vadászoknak és/vagy helyijáratú szépfiúknak a tettükért. Szakmám a gépekhez is érteni valamelyest: látom, hogy drága, nehéz gépekkel teszik a kárt.

Ez például nem hivatásforgalmú kerékpárút (forrás: facebook)

6. Kultúra és magaskultúra

Sok pénzt és energiát ölnek tehát egyesek abba, hogy gyönge nők és gyerekek hatalmasakat bukjanak. Továbbmegyek: egész tervezési előírásrendszerek épültek ki arra, hogy gyönge nők és gyerekek hatalmasakat bukjanak – máskülönben minek a cölöpök, minek az elkülönítés.

Egy másik affér (forrás: pinkbike.com)

Ez így úgylehet, meredek– kifejtem. Vascölöpökkel dúsan megrakott kerékpárút a téma, és hogy mégis minek. Képzett és intelligens rendőr meséli, edz, sportol, sokat fut, persze kerékpárúton is. Endurós vág el mellette, mint barom, a kerékpárúton. Megállj, gondolja, és mikor az visszafelé jön, beteget tettet, endurós megáll, hogy elsősegélyt nyújtson. Megkapja a kioktatást. „Ez a kerékpárút azért épült, hogy a gyerekek, a nők, a feleségem biztonságban tudjanak lenni. És te itten vadulsz, mint a barom. Én téged most meghurcolhatnálak, és igazam is lenne. Nem teszem. De gondolkodj el ezen.”

Londoni rendőrök bringás kiképzésen (forrás: guardian.co.uk)

Tényleg: miért kell a kerékpárút közepén oszlopok ágaskodjanak?! Csakis azért, mert néhány magáról megfeledkezett ember(szabású – de félre dícséret) nem képes tudomásul venni, hogy bizonyos utak nem az ő automán hisztériájának a terepe. Hogy van, ahová sem Passattal, sem NewHollanddal nem hajt be az ember – nem azért mert tilos, hanem mert a gyerekem, a más gyereke és a karcsú nők terepe az az út. A kultúra EZ, és nem milliárdos, megközelíthetetlen kőhodályok. Ha építészek és városvezetők olykor nem is, de okos rendőrök szerencsére tudják ezt.

srá

(Következik: ‘És akkor az éterben…’, ‘Tehát akkor: bicikliút?’.)