Hány forint egy emberélet? – Mozaikok „kerékpárokrúl és kerékpárutakrúl” II.
3. Ha már kaptak valamit a kerékpárosok…
Bejárás egy kerékpárúton, pár éve. A gyatra tervezést hitvány kivitelezés tette teljessé, sorjáztak a kifogások azok részéről, akik már láttak kerékpárt. Félidőben a tervező, barátilag: „Ha már a kerékpárosok kaptak egy ilyen utat, akkor önkéntesként időnként le is takaríthatnák”. Ha azt mondom, hogy a hátamon fölállt a szőr, akkor még egy alapjában nyugodt állapotot írok le. Lássuk sorban – szegény tervező ugyanis vagy 77 évvel maradt el a korától:
– pár kísérlet után a déli szakaszt fölfelé (Remeterétig) többet soha nem teszem meg a Pécs-Orfű ún. kerékpárúton (szabály szerint nem is kell), ellenben a régi úton a kerékpárosok részére kijelölt (pontosabban az új KRESZ szerint: ajánlott) úttestrész (jobb oldali 1 m széles sáv) járhatatlan a dzsuvától: ha már az autósok kaptak egy Ranga László utat, letakarítják azt?
– az a két jópofa bringás, aki egy szőrmók kefe és egy egy-két vas birtokában időről-időre nekifeszül a P-O „kerékpárút” déli szakaszának, vajon a takarítási kötelem megtestesítője, annak minden hivatalos költségvonzatával együtt? (A télről hadd ne szóljak, a havakba fagyott bringanyomokról,
a hetekig sikító tükörjégről a szerpentinekben – mert a víz sajnos nem hallgat a kitáblázásokra, és még oda is fagy a rohadék.) Merthogy a pályázatban szerepelt a fenntartás is, annak legelemibb részével, a takarítással is. Költség van, takarítás pedig – most idézzem Rejtőtől A láthatatlan légiót? Inkább nem, tessék elballagni a legközelebbi városi fiókkönyvtárba és elolvasni (ja, hogy ilyen már nincsen? sorry – de állítólag a helyettük emelt épületmonstrum mellett alig párszáz méterre már volt, aki le tudott támasztani egy kerékpárt. Mesélték, elhiszem).
– az önkéntesség fogalmával ismerkedett-e valaki? merthogy arra ösztökélni embereket, hogy a szabadidejük terhére végezzék el azok munkáját, akik erre pénzt kapnak, az nem az önkéntesség, hanem – finom leszek és nőies – a pofátlanság kategóriája, és akkor egy sor dolgot nem is érintettem.
Szögezzünk le valamit. Ingyenleves nincs, ajándék nincs, senki sem „kap” semmit, hanem megfizeti az értékét. Nem „támogatást kap”, hanem esetleg más csatornákon jut a működése ellenértékéhez. Az állampolgár befizeti az adóját, és ennek fejében az állam (olykor a helyhatóság) létrehozza azokat a közjavakat, melyek nélkül a közösség nemigen tudna működni. Ilyen közjavak a kerékpárutak. Nem ajándék! A közösség hatékony és jó működéséhez elengedhetetlen közjószágok. Ilyen egyszerű.
4. A kerékpárút ugyanis befektetés,
a beléfeccölt pénzek busásan megtérülnek. Két számpárt szoktunk ezzel kapcsolatban idézgetni. Lehet Ausztriát slamperájnak titulálni (mondjuk aki meg is nézi, mást mond), de számolni, azt mégiscsak tudnak. Például azt, hogyha 5-ről 10%-ra nőne a rendszeresen (nem mindennap!) munkába bringázók aránya, az évi 831 millió € megtakarítást hozna egészségügyi kiadásokban. Ez a most már több, mint 250 milliárd Ft-nak megfelelő summa az olyan erős és nagy gazdaságokban, mint a hazai, természetesen elenyésző ugyan, de talált pénzként talán mégiscsak lehetne valamit kezdeni vele…
A britek számai szerint egy ember átszoktatása autóról bringára kb. 5 millió Ft-nyi összeg, a nyereség ellenben 107. Huszonegy és félszeres nyereség, kiszámíthatóan és biztosan, megint csak elgondolkodtató. A nyereség persze nem egy helyen jelenik meg. A kisebb infrastrukturális költésektől a jobb oxigéncsere miatt nagyobb munkateljesítményeken és a kisebb időskori egészségügyi költségeken át a jobb időskori életminőség által megalapozott kései költekezések gazdaságélénkítő hatásáig. Luxus? Nem: racionalitás.
Azt most csak érinteném, hogy a jó minőségű – és ez nagyon fontos: jó minőségű – kerékpáros létesítmények képesek megalapozni azt az idegenforgalmat, aminek a hasznát már képes elvenni a magaskultúrától a falusi turizmusig és a most halódó vendéglátásig számtalan olyan ágazat, ami kitörést jelenthet leszakadó régiónknak és finoman szólva sem iparvonzó, szigetpotenciálú fővárosának.
srá
(Következik: ‘Mérnökeink terveznek’, ‘Kultúra és magaskultúra’, ‘És akkor az éterben…’, ‘Tehát akkor: bicikliút?’.)
/strong
Ma reggel találtam a fb-on egy számot: ha egy ember naponta fél órát kerékpározik, akkor átlag 544 $ egészségügyi kiadást spórol meg (ez most kb. 135 ezer Ft), ami kicsivel több, mint amit egy átlag magyar kerékpáros a bringázással kapcsolatban költ (100 eFt; szervizre, szállásra és így tovább).
I’d like to take the job metronidazole flagyl override the ER conflict code.