Bicimackó és a TAO

Az autód a tiéd, nem az út - Sasvári Géza matricatervei

Az oldaltávról lesz szó, amit autóval kellene tartanunk a kerékpárosok mellett elhaladva. Most az autót vezető énem beszél. 

A világ arrafelé tart, hogy noha roppant sok kényelmet és előnyt hordoz a bádogkaszni, amit autónak nevezünk, azért a létezésnek, és ezen belül a közlekedésnek számtalan más válfaja is van. Ha van, azért van, mert előnyöket nyújt. Kényelmet, sportív combokat (ami párválasztásnál helyzeti előny lehet), elférést sikátorokban, pénzkíméletet, éltető levegőt nagyvárosokban, beszerzési előnyt (amit egy pártízezres canga jelent egy többmilliós kocsi beruházási tételével szemben), és így tovább.

Tetszik – nem tetszik: kerékpárosok (is) lepik el az utakat.

Ez csak 91 centi - ha menet közben ki is számolod, kevés

Két dolgot tehet az autóban ülő. Vagy dühödten megpróbálja védeni autoid életmódjának látszólagos biztosát – ekkor belefut abba, amit kerek negyven éve már vitriolosan kitárgyalt Gombó Pál, nem írom ide, irány a könyvtár, elolvasható (1). Vagy pedig tudomásul veszi, hogy éppúgy csak egyik eleme a közlekedésnek, ahogy a cégnél ő csupán a beszerző és nem a cég maga, vagy ha zenész, akkor a brácsás és nem a szimfonikus zenekar teljessége, hogy minden jog őt illesse meg.

Kooperáció = biztonság + jó életminőség

Negyven év – hát bizony rendes elmaradás. Már negyven éve is rém gáz volt nem tudomásul venni, hogy a kocsi eszköz és nem cél: szállítani, gyorsan eljutni jó, de csak a kocsim az enyém és nem az útfelület maga. Az úton mások is teljes joggal járnak – hogy a Eugene-i (OR, USA) Kidical Mass mozgalom jelszavát idézzem: az úton gyerekek is járnak.

Bizony. A te, az ön, az ő gyerekei. Törékeny nők: a te, a barátod felesége, szerelmese. Fontos megmutatnod neki, milyen hatalom a másfél tonna bádog biztosában ülő gyönge hím?

Szemléletváltó nem kapható a boltban. Legfeljebb a bringaboltban.

Ma Magyarországon nem jó közlekedni. Autóval sem: a kiszámíthatatlan büntetések, a kaotikus szabályok és jelzések, a neodafke közlekedésszervezés, a nyuggerofób városvezetések és még mennyi más: mind megteszi a magáét, hogy ellenségesség, betartás, azaz veszélyeztetések sora alakuljon ki a közutakon. Muszáj, hogy személy szerint te, ön, maga és én eszerint viselkedjünk a közutakon?

Állítom, hogy nem.

A helyes táv: kinyújtott kéznyi ("mi van, ha hirtelen indexel az a cangás?!")

Autót vezető emberként kettőt tehetek, ha gyöngébb közlekedő fél kerül elém. Lassítok (amire EU-s direktíva is kötelez amúgy: a gyorsabb-erősebb közlekedő fél fokozott felelősséggel bír a többiekkel szemben) , 140-ről húszra, igen – tudom, ez a mögöttem jövőt, khm, frusztrálni fogja. És nagy ívben kerülök. Nagy, azaz legalább akkora oldaltávot tartva, amekkora a kocsim. Kis kocsi, kis veszély – egy kamionnak viszont a huzata is ölhet kerékpárost akár. Tehát ha tisztességgel viszonyulok a közlekedéshez, akkor Tartok Autómnyi Oldaltávot. TAO.

A világban több helyen kampányolnak már ezért. Sokhelyütt egy (Gödöllőn, például), másutt másfél méter oldaltávot kérnek a bringázók mellett. Túl azon, milyen nehéz pontos méricskélésbe fogni menet közben, azt is nehéz megmondani, hogy az adott helyzetet mekkora távval lehet a legbiztonságosabban megoldani. Merev szabályt? Még egyet a meglévő ezer mellé? Újabbat, amit nem ismer, dafke nem tart be senki? A közlekedés akkor a legbiztonságosabb, ha az emberekre rábízzuk a megoldást. Egyre több ország egyre több városa működik így. Túl jól ahhoz, hogysem figyelmen kívül hagyható legyen.

Kicsit zavaros, de hasznos lehet: akár az üzleti szféra is jöhet

A világ, mondom, errefelé tart. Ma még csak Európa, holnap a művelt világ. Négy éve már idehaza sem kötelező a kerékpárt vezetőknek a szoros jobbratartás: ha a helyzet úgy kívánja, a kerékpárt vezető ember a sáv teljes szélességét használhatja.

Kerékpárt vezető embert mondok és nem kerékpárost. Mert ahogy a szembejövő napsugaras pillájú szép nő sem babakocsis (noha gyermeke sétáltatásában az öröme vitathatatlan és üdítő), akképpen a kerékpáron is felelős vagyok és vezető, azután pedig majd mérnök, favágó vagy birsalmaszedő. Ha autóba ülök, akkor pedig jogosítvánnyal és néminemű KRESZ-ismeretekkel bíró ember, aki vigyáz a többiekre, mert ez a dolga: többek között azzal, hogy autójányi oldaltávot hagy a kerékpáron haladó anyuka és a maga bádogja között.

Ennyi: TAO

(1) Gombó Pál: A siker nem szégyen. Bp, 1973. http://www.antikvarium.hu/konyv/gombo-pal-a-siker-nem-szegyen-54894

Működő közösségi közlekedésben nem pancsolt A4 füzetlap a járatszám, hanem korrekt informálás folyik

Iowa államban a teljes sáv a bringázóké is, akinek nem tetszik,hajtson másfelé. A világ errefelé halad.

.