Terepbringaút épült Pécsett?

Az Egyetemváros projekt kapcsán lelkesítő tényeket olvashattunk nemrégen.

Füzesárok, 2014.január. Sártengeralattjáróval jól járható.

Azonban vannak árnyoldalak is. Abba nem mennék most belé, hogy inkább projekt az Egyetemváros, semmint kerékpárút, mert azért ez egy jól előkészített, imponáló gondossággal tervezett út, és a benne lévő kompromisszumok nem kevés főfájást okoztak még a tervezőnek is – van olyan, hogy nem lehet ideálisat, hanem „csak” optimálisat építeni. Mindenesetre ha a jövőbeni kerékpárosinfra-fejlesztéseknél is az itt tapasztalt nyitottság, kommunikativitás és érzékeny problémamegközelítés lesz jellemző, akkor Pécs tényleg Kerékváros lehet. Ha nem mennyiségi, akkor minőségi értelemben, és nem tudom, szabad-e ezt hátrányként értelmezni.

Hanem elkészült egy remek kerékpárút Pellérd és Pécs között is, aminek a pécsi szakaszát Pécs szerződésben vállalta megépíteni. Már 4 évvel ezelőtt aláírásokat gyűjtöttünk azért, hogy ez megépüljön, és hogy jól – értsd: biztonságosan és jól használhatóan – épüljön meg. Az akkori januári fagyban többszáz aláírás gyűlt össze, amit annak rendje és módja szerint át is adtunk Nagy Csaba alpolgármesternek, aki amúgy ismert bringasportember.

A pellérdi kerékpárút egy mozdulattal kitört egyik középoszlopa. ‘Ócó, ninc áfa!”

Azóta megint január van és hó.

A pellérdi kerékpárutat rengetegen használják, noha keskeny és fizikai akadályokkal teli. Ez csak addig tölti be hivatását, míg egy erősebb flexszel neki nem mennek, de a pótlásokra nemrég kihelyezett vékonyfalú, a fogadóban kotyogó barkácsoszlopokat szinte mind egy szálig egyetlen éjszaka kidöntötte valaki. Mi tölthette a naiv hitet a megrendelőbe, hogy ha az eredeti vastagfalú, erős csövek is áldozatául estek a vadászoknak (kinek állna érdekében még, hogy autóval menjen föl a kerékpárútra? Hacsak a kiskerttulajdonosoknak nem, de a Víznyerőn már nekik sem), akkor ezek a hitvány csövecskék, sziloplaszttal beszuttyantva, bármire is jók lesznek? Azt már nem is mondom, hogy míg az eredetieken széles fényvisszaverő festés védte a bringásokat legalább a középoszlop eldirrentésétől, az újakon már csak sima zománc virított.

Nem sokáig….

A januári nyirkos időben pedig remekül látszik, hogy még ilyenkor is sokan használják ezt az útvonalat. A Füzes-árok mentén, a sárban jól kivehetők a keréknyomok, a négy éve javasolt vonalvezetés él, épp elegen választják még így is, hogy a kocsik rendszeresen felvágják azt a keskeny füves sávot is, ahol még biztonságban lehetne tekerni. Ha erre megépülne végre a Pécs által amúgyis szerződött befejezés, akkor már a kiinduló forgalmi adatok is igazolnák a beruházást, de a gerjesztett forgalom egészen biztosan: közismert, hogy nem a kerékpárosok számának növekedését kell megvárni az infra fejlesztésével, hanem a jól (mondom: JÓL) megépített infra generálja a kellő kerékpáros-forgalmat.

Nem kellene csodát művelni, kilométerenként 3-4 tucat millióért. Egy, a földúton dagonyázó autóktól okosan elválasztott nemesített földút-sáv bőven elegendő volna, az elkerülő alatt egy okos átvezetéssel. Mondjuk egy olyan acélrácsos járókával, ami az időnkénti nagyvizeket sem torlasztja föl. De egy új átvezetés még jobb volna: a kereszteződésben gyakoriak a gyerekes anyukák és a sihederek kerékpáron, a gyilkos iramú forgalmat keresztezve csak idő kérdése, hogy eldirrentse valamelyiket egy kamion. Hogy egy ilyen átvezetés mégiscsak drága? Mondjuk ötvenmillió forint? Lehet. Egy emberélet pedig 100…400 millió forint, tehát a védendő érték van annyival nagyobb, hogy megérje a beruházást.

Az aláírások után másfél évvel. Ennyi.

Ennyi. Ha már az élhető városról szó sem esik.