Miért ment életeket a kerékpározás?

Találtunk egy cikket az Allianz honlapján. Mást kerestünk ugyan, de jó volt erre az írásra rátalálni. Thilo Kunzemann izlandi (!) kerékpárosokat faggatott arról, hogy lehet rávenni embereket a bringázásra egy hideg és esős országban, és sok más egyébről.

Tanulságos. Fölsorolja a fő legendákat a bringázással kapcsolatban és választ vár rájuk. Érdekes módon a kérdések is és a válaszok is érvényesek miránk is.

“Menjünk végig a legendákon! Elsőként: a kerékpározás kemény munka” – kezdi. A válasz lényege, hogy igen, elsőre kemény – de pár napi laza tekerés után már senki sem gondolhatja ezt komolyan.

“Number 2: túl távol a munkahelyem, semhogy kerékpárral menjek”. Sok ember gondolja, hogy öt kilométer nagyon nagy táv, válaszol Morten Lange, az Izlandi Kerékpárszövetség vezetője. De amikor elindítottuk “bringázz a munkába” (‘cycle to work’) kampányunkat itt Izlandon, sokan meglepődtek, hogy nem volt gond ezt az öt kilométert letekerni.

“Number 3: kerékpározni veszélyes“. Az emberek sokszor gondolják, hogy a forgalom fenyegető, lármás, és hallottak balesetekről. De a statisztikák, amik a megtett kilométerekre vetített balesetek számával riogatnak, hamis összehasonlítást mutatnak.

Az emberek nem tesznek meg akkora távokat kerékpárral, mint autóval. Ha az úton töltött órák vagy alkalmak az összehasonlítás alapja, akkor a kép kiegyenlített: semmivel sem veszélyesebb kerékpározni bármi másnál.

“Number 4: túl sok időbe telik“. Gyorsabb vagy kerékpáron, mint gondolnád. A világban körbenézve mindenütt azt látjuk, hogy csúcsforgalomban a bringás gyorsabb, mint az autóvezető vagy a közforgalmú jármű utasa.

A cikk további része is sok érdekességet tartalmaz. Például, hogy az autósok egy sor javat ingyen kapnak meg, míg a bringások nem. Izlandon zömmel díjtalan a parkolás, emiatt nagy zsufik alakulnak ki – és ezt elkerülendő, az autójukat nem használók pénzbeli kompenzációt kapnak, akár gyalogolnak, buszoznak, vagy beszállnak másodiknak a kollégájuk autójába. Az elv azonban idehaza is igaz: az autófenntartók nettó adófelhasználók, míg a kerékpárosok nettó adóbefizetők. Lefordítva: az autósok a sokféle különadó mellett is többet használnak el a közösből, mint amit befizettek (nagyságrendekkel drágább infrastruktúra, környezeti károk, a súlyosabb balesetek sokkal drágább eü. költségei, az autoid életmód által öregkorára nagyon leromlott szervezet gyógyítási költségei, és így tovább – ezzel szemben a kerékpáros kevesebb különadót fizet ugyan, de a közlekedéséhez szükséges infrastruktúra nagyságrendekkel olcsóbb [igaz, kevesebbet is lehet kilopni belőle építéskor], az egészségesebb életmód milliárdokkal csökkenti az eü. kiadásokat, a balesetek enyhébbek, így kevesebbe is kerülnek, és így tovább).

Mindezt tudjuk. A tanulságos az, hogy ez Izlandon is igaz, és az, hogy ezt nem röstellték egy hűvös, esős februári napon alig-gereznában tekerve demonstrálni is (l. kép).

A teljes cikk itt olvasható (angol).

Simor Árpád