Biciklisták! Miért az út közepén mennek?

Oka van, hogy ottvan – ötödik éve nálunk sincs szoros jobbratartási kötelem

Miért hajtanak bringások az út közepén?

Ahogy a világ megy előrefelé, egyre több szabály és egyre több információ segíti az egészséges, de mindenképpen létező kerékpáros közlekedési alternatívát. Nagy-Britanniáról olvashattunk már elrettentő híreket is, most egy józan megközelítés, ami elsősorban az autóban ülőknek segít a megértésben. Mert a szélvédő mögül nagyon másnak látszik a világ. A cikk végén idézett egyik komment pedig reménykeltő: a ma még nem ideális hazai helyzet ugyanúgy megváltozhat, mint ahogy a világ más részein is megváltozott. Carlton Reid pár napja megjelent cikkének fordítását közöljük.

Miért mennek a kerékpárosok az út közepén? Mert szabad nekik; a [brit] Közlekedési Minisztérium plakátja ezt javasolja: „Kerékpárosok! Keskeny úton hajts középen.”

Nézzük csak a kátyúkat. Nem tesznek jót a felfüggesztésnek, ugye? A kerékpárosnak azonban nem csak kellemetlenek, de végzetesek. A kerékpáros tehát pár másodpercre gyorsan betér az út közepére, hogy kikerülje a nagy hasadékot a földön. A kerékpárosok gyakorlott kátyúfigyelők. Érdemes kihasználni ezt a tudásukat, hogy elkerüld a kocsid futóművének drága sérülését.

De már hallom ahogy sírsz, a bringások akkor is akadályoznak, amikor az aszfalt tükörsima. Akkor nézz csak előre. Látod a „szigeteket”, az út közepére cuppantott járdaszigeteket, amiket a gyalogosok védelmére tettek oda? Minden gyakorlott bringás tudja, hogy ezek a szigetek halálos csapdák. Számos autós nagy hajrát vág ki, hogy megelőzze a kerékpárost ezek előtt a szigetek előtt, és az utolsó pillanatban vág be. Sok kerékpáros, ennek megfelelően, „elsőbbségi pozíciót” vesz föl. (Igen, ez a hivatalos neve az útközepi manővernek). Ez a bringások jelzése, hogy „ne előzz pont akkor, amikor akadály jön”. Figyeld meg, mit tesznek a bringások a járdaszigetet elhagyva: százból kilencvenkilenc esetben visszatérnek az út szélére és az autós biztonsággal előzhet. Amikor a bringás „elsőbbségi pozíciót” vesz föl egy közelgő akadály előtt, az nem az arrogancia jele, hanem egy (kockázatos) taktika, hogy mindenki biztonságban legyen.

A bringások a „megajtózás” elkerülésére is fölveszik az elsőbbségi pozíciót, azaz mikor az autósok körülnézés nélkül nyitják ki az ajtót, vagy amikor balra kanyarodnak. De újra, amikor túlvannak a veszélyen, visszatérnek az út szélére.

A kerékpáros nem „barázdabillegető”, hogy a járdaszegélyre tapadjon. A bringás, igazság szerint, „szállítmányozhat” is, egy 1879-es [brit] bírósági állásfoglalás szerint. És mint járművezetőknek, épp annyi joguk van az egész sávhoz, mint az autósoknak. Az idő legnagyobb részében a bringások, igen érzékenyen, segítik az autósokat az előzésben, miután ez a legbiztonságosabb és leghelyesebb dolog. De ez nem törvényi kötelezettség. [A magyar KRESZ azonban előírja az előzésben lévő jármű lehetőség szerinti segítését a megelőzött jármű által – a ford.]. Nincs olyan dolog az úton, hogy „autósáv”. Az egyetlen utakat, amelyeket az autósok a sajátjuknak tudhatnak, autóútnak hívják – de ezeknek a nevében a jellege.

És mi van a biciklistákkal, akik blokkolják a forgalmat „ketten egymás mellett”? Ez szintén tökélesen szabályos [Nagy-Britanniában, de, sajnos, nem idehaza! – a ford.]. Benne van a [brit] KRESZ-ben. Figyeld meg, hogy az autósok – akik összecsuklanak az autójuk nélkül, mint a harmonika, mint az Autobotok a Transformers c. filmben – mindig egymás mellett vezetnek, akkor is, amikor egyedül ülnek a kocsiban.

A [brit] KRESZ leszögezi, hogy kettőnél több kerékpáros nem haladhat egymás mellett, és libasorban kell haladjanak „keskeny vagy forgalmas úton vagy körforgalomban”. A túrakerékpárosok, akik gyakran hajtanak csoportban, egymás mellett mennek, hogy beszélgessenek, és kihúzódnak, amikor szükséges, de két cangás gyakran vesz föl „elsőbbségi pozíciót” kanyarodás előtt. Beláthatóan nyilvánvaló, miért. Rengeteg autós kanyarodik gyorsan, közte vaksik, és a bringások nem akarják kilövetni magukat egy autóstól, aki a sarokhoz túl közel előzve hirtelen kell visszatérjen, ha el akar kerülni egy frontális ütközést.

A biciklisták gyakran „elállják az utat”, hogy megóvják az életüket, és esetleg a tiédet is.

Érdemes ideidézni egy találomra kiragadott kommentet is a cikk alól:
Kb. 20 éve kezdtem el bringázni Londonban még egyedülállóként, naponta ingázva Streathemből a W1-be. Most, 40-esen kezdtem újra bringázni Wimbledonból Victoriába. És ahogy sokan fölismertétek, ez egy más világ. 20 éve a legtöbb bringás pirosozott és padkázott, kevés törődött a jelzéssel. Megszokott volt, hogy az autósok leszorítják a kerékpárosokat, megelőzendő, hogy azok beljebb haladjanak, a legrosszabbak pedig előre megfontoltan kilökték őket, ha úgy gondolták, hogy elszemtelenednek. Most azonban masszívan több a tisztelet mindkét oldalon. A bringások óriási többsége betartja a szabályokat, jelez, és – akárcsak az autóvezetők – megköszöni, ha beengedik vagy elsőbbséget kap. A vezetők általában helyet hagynak a bal [Nagy-Britannia, tehát az út széle felé eső – a ford.] oldalon, szabadon hagyják a kerékpáros felállásokat, és ugyancsak megköszönik a bringásoknak, ha elengedik őket. Persze mindkét oldalon sokan vannak még idióták, akik háborút akarnak. De vastagon meg vagyok lepve, mennyire javulnak a dolgok.

Carlton Reid a BikeBiz.com vezető szerkesztője, egy Nissan Note-ot vezet, „de nem túl gyakran”. Az utak nem autóknak épültek címmel könyvet ír az autózás, kerékpározás kezdeteiről
www.roadswerenotbuiltforcars.com
By Carlton Reid
Tue, 15 Apr 2014