„A téli bringázás elbűvölő lehetetlensége”
2012-ben Dánia az EU soros elnöke. Ez nekünk jólesik, mert ebből az alkalomból rendezvényeket tartanak, amelyeknek a nyitóelőadása mi is lehetne más, mint a „Kerékpáros élet Koppenhágában”.
2012 január 12-én este a Millenáris Parkban (azaz Budán, a volt Ganz-gyárban) lévő EU Pontban este 6-kor komoly kis tömeg gyűlt össze: elegáns és csinos lányok és fiúk, egy brigadroid – azaz profi cangásruhába bújt arc -, manökenek. Igen, manökenek: a programot bringás divatbemutató zárta. Előbb azonban az érkezők kaptak egy pohár finom dán sört (a pofás poharat sokan vitték haza, és szerintem csak otthon olvasták el, hogy visszaváltható, „zöld” a zsákmány), és a kifutón, székeken, oszlopoknak támaszkodva meghallgathatták a COWI tervezőjének, Dalos Péternek koppenhágai beszámolóját (a COWI-t a pécsiek a város és környéke közlekedéspolitikai koncepciójának összeállításában vitt profi szerepéről ismerhetik), és László János, a Magyar Kerékpárosklub elnökének tanácsait a téli bringázásról.
Koppenhága – hát, igen. Azonban amikor elábrándozik az ember az ottani álomviszonyokról – kivált, miután aznap már többször letévedt a pesti kerékpárutakról, pedig erőst föltette magában, hogy piszkosul figyeli, melyik merre megy -, nos, a viszonyok mögött ottvannak az emberek. Akik, és erről szólt az előadás, farmerben-szoknyában, kapucnik alatt, de tekernek télen-nyáron, hóban-sárban is. Illetve: sárban épphogy nem. A nagyszámú bringást ugyanis aztán már nagyszerű utak-eszközök szolgálják ki, és ez az, amit mi innét olyannyira tudunk irigyelni. Olyan döntéshozókat, akik nem csak a táblagyártónak tett gesztusként tábláznak ki mindent, ami fölösleges, hanem akik maguk is tekernek, és tudják, mit hova és mikor és miért. Gondolkodó tervezők és városatyák: talán idehaza is felnő ez a generáció. Vagy már itt is van és épp nekünk tart előadásokat?
Dalos Péter erős felütéssel kezdett. A képen látható arcot mi háromtonnás aszfaltdzsipekből ismerjük, ott egy tadpole-on ülve üvöltött a mobiljába. És noha a canga szemre megvan másfél milla, erős szemléletváltást jelezne, ha ez a mindenhol jelen lévő, létező emberfajta idehaza is leszállna a magas dzsipről. A COWI mérnöke előadásának minden egyes képéről hosszú regéket lehetne írni, de már a címek is sokatmondóak:
Kerékpáros kultúra? Kulturált kerékpározás?
Vízió
Célok
Összefüggő hálózat
Hely: a közlekedéshez
Hely: a zavartalan közlekedéshez
Hely: a parkoláshoz
Még több hely a kerékpárral közlekedőknek
Gyorsítás…
…és így tovább. Csak egy-két megállapítása, csemegének. A villanyoszlopok a kerékpárúton/sávon KÍVÜL helyezkednek el (pl. a járdán, de annak is a SZÉLÉN). Ha havazik, legelsőként a kerékpárosok útját takarítják le (gyalogos seprőgéppel, igen: olcsó, hatékony, munkahelyet teremt…).
A koppenhágaiaknak (városvezetésnek, lakóknak, ottdolgozóknak) van víziójuk arról, hogy milyen egy jól élhető város, és célokat tűznek ki ennek elérésére. Például, hogy a 34%-os munkábatekerési arányt 40%-ra növelik. Kitűzték, elérték. Nagyon tanulságos, amit az egyik, az eseményről korábban beszámolt írás kommentjeiben olvashatunk. Míg az idehaza a bringa ellen fröcsögők nagy része azt sem tudja, milyen idő van Dániában („a videón nyilván meleg hó esik”), addig a folyékony angolsággal beszélő dán „utca embere” a hidegtől kipirult arccal bringázik, mert utálja a tömeg- (mert ott is igen: izzadságszagú és drága tömeg-) közlekedést.
A bicajnak tehát megteremtik a feltételeit: például a meglévő, dupla kerékpársáv további megduplázásával (itthon ezért megkövezés járna, a gyakorlat a Király utcai dafkeautósítás, ezzel a gépkocsiterhelés növelése, aminek újabb utak kellenek, amik viszont tovább növelik a forgalmi terhelést). És noha vannak autós dugók (a munkába járás 24 km-en felüli részének költségét az ottani adóhivatal visszatéríti), a dánoknak van annyi eszük, hogy ezt igyekeznek mérsékelni, és télen-nyáron bringával (is) járnak.
Farmerben és szoknyában: László János előadásának épp az volt a lényegi mondandója, hogy nem kell droidnak öltözni ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni a fagyban a cangán. Okosan megválogatott ruhadarabok, a canga okos fölkészítése, ennyi elég az üdvösséghez. Hogy mindez ne csak pusztába kiáltott prezentáció legyen, ne úgy járjunk, mint az előadás nyitóképeinek filmeszereplője, ezért ahelyt laffantyút is adtak annak, aki kért.
Vagy leffentyűt. Ebben nem alakult ki konszenzus, csak abban, hogy az első sárvédő aljára kötve a filléres, gyorsan elkészíthető kötényke megóvja a kényes cipőt a latyaktól, áztatástól. Bárki kipróbálhatta, aki a MK eme kis ajándékát fölszerelte – ehhez sem kell szakmunkásvizsga: két gumival rákötni a sárvédőpálcára és kész.
László János előadásának másik nagyon figyelemreméltó része a légszennyezettségről szólt. A konkrét mérés (MK, 2008) azt mutatta, hogy miközben a kerékpáros és az autós a szennyezett környezetben (Budavári alagút) ugyanolyan dzsuvát szipkáz be, addig kijutva innét az autó zárt terében ülve még sokszáz méteren mocskos marad a levegő, viszont a bringán azonnal kitisztul.
És hogy ne csak elméletet lássunk, László János az előadását hangulatos CycleChic-videóval fejezte be („A téli bringázás elbűvölő lehetetlensége”, az ő címüket ‘oroztuk el’, köszönjük), utána pedig CycleChic bringás divatbemutatója következett, amit az egész est háziasszonya, Gyárfás Dorka vezetett le. Télen-nyáron csinosan-csajosan, elegánsan, tárgyalásképesen járni a várost bringával: kétségtelen, a felső sáv már erősen pénzkérdés. Ám ez nem csak a bringán van így, ellenben a látottakat ki-ki a maga anyagi erejéhez mérten meg is varrhatja, a meglévő ruhatárából összeválogathatja, vagy a bringáját az öltözéke színeihez szintereztetheti. De ha ‘fussa’ rá, akkor persze meg is veheti – pártold a honi ipart, természetesen.
srá
Köszönet László Jánosnak és Dalos Péternek a prezentációért, Lévai Gábornak és Dalos Péternek a linkekért.
Legutóbbi hozzászólások