5. Bringaexpo
Március 1. és 4. között rendezték meg a Bringaexpót a budapesti vásárvárosban.
A B pavilonba lépve nyomban elfeledte az ember a vásárváros kopárságát (amit a szabadtéri kiállítók még színesítettek is) és belévetette magát a tömérdek bringa színes, pompás, színpompás világába. Az aránylag kis területen sok izgalmas látnivaló akadt, csak találomra villantunk föl párat.
A kerékpár presztízsholmi – ezt a nagyon fontos üzenetet két márka is sulykolta. A tűzpiros VW-n és a hatalmas fehér Volvón feszítő cangák büszkén hirdették, hogy kerékpározni életforma, rang és nagyon menő. Örülünk ennek; ha politikus és nagyvállalkozó egyként tekerni akar, akkor lesz majd hely és megértés a mezei bringásoknak is az utakon.
Középpontban a tandem. A tandemet, ami amúgyis csapatépítő, kooperációra nevelő eszköz, új felfogásban láthattuk. A Tandemizálót egy magyar repülőgépész szakmérnök konstruálta meg. Alapgondolata ismert: egy félkerékpár kapcsolódik a vezérgéphez. A jármű így nagyon fordulékony lett. Ami új, az egyrészt a rendkívül robusztus kapcsolófej, másrészt hogy a kapcsolt gépen is ülhet felnőtt. A Tandemizálónak összetettebb is a mozgása a klasszikus tandemnél: nemcsak remek mozgásélmény, hanem kifejezett párkapcsolati tréning is.
A kerékpár azért nagy gumicsont a szabályalkotóknak, mert kettős természetű: bizonyos vonásai a gyalogosokéira, mások a járművekéire hajaznak. Emiatt a kerékpározás szabályzása ellentmondásos és sokszor hibás. És noha ebbe most nem érdemes belemélyedni, az tény, hogy egy tengerentúli cég a kettőt fizikailag is „összehegesztette”. A 3G Stepperbike – taposóbringa – úgy kerékpár, hogy gyalogolunk rajta. A taposógép és kerékpár vadházasságából született tömzsi, szép eszköz meglepően kezes, és megviselt térdízületeink hálásak voltak a kímélő mozgásért. De gerinc- és aranyérproblémákkal is kitűnően használható.
„Zöldre van a, zöldre van a / Nagyvállalat festve” – tartja a nóta, és erre is láttunk példákat a Bringaexpón. A gyorsétkezde-lánc éppúgy megtalálta a kerékpáros kiállítást, mint az olajmulti. De míg az előbbi megelégedett azzal, hogy rikító sátorkán virított a logója, addig a hazai olajcég legalább korrekt szolgáltatást nyújtott: jókora bringamegőrzőjében jókedvű fiatalok vizsgálták át a leparkolt cangákat, és mindezt ingyen.
Nem rajtuk múlt, hogy kevés dolguk akadt. A szép időben biztos sokan választották inkább a túrát, mintsem hogy a füstös, erőszakos nagyvárosi dzsungelen át kihajtsanak a vásárváros már csöndes bringaútjára. A Magyar Kerékpárosklub önkéntese, civilben bringabolti eladó mondta, hogy míg a hét elején egy-két cangát kölcsönöztek ki, addig pénteken már 150-et (!) – bizonyára sokaknak volt nehéz döntés, mire a kiállítás helyett a szabad természetbe tekertek. Így azonban kicsit ráért a pereces is, aki autentikus vászonruhájában, fehér vászonnal födött tálcáról kínálta a portékáját, és a Bringanti-féle háromméteres bringaszállító utánfutón vitt hármas tandem láttán nagy marketing-ötletelésbe kezdett: milyen is lenne az az árusítókerékpár, ami őneki megfelelne.
És noha ezt nem tudtuk ott helyben eldönteni, abba azért érdemes belegondolni, hogy mennyivel jobb ízű a perec, ha egy fonott fűzfavessző kosarú tricikliről vagy viaszolt fa dobozú pékkerékpárról árulja a széles mosolyú, péklegényfehér árus, mint amikor simlis nótát üvöltő öttonnás teherautó tapossa le mellettünk a füvet a vegyszerízű fagyijával.
Legutóbbi hozzászólások