Nem csak Bp.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer pár bringás, aki használta a fejét. Összedugták és kisütötték, hogy a harmadik évezred elején szép ugyan a számlálóbiztos a Körút sarkán az esőben, amint ázott papíron strigulázza a bicikliskat, de sokkal jobb, ha beszélnek a tények. Így született az UrbanCyclr. Az UrbanCyclr egy apróka alkalmazás az okostelefonon, ami rögzíti, amerre megyünk. Eddig még egy sima tracklog progi is lehetne egy többé-kevésbé pontos csiganyálhoz, azonban a dologhoz tartozik egy szerver is, amire az utunk végeztével föllőjük a ‘csiganyálunkat’, és az összesíti, hogy az adott útvonalon újabb bringás haladt el.

Androidra és iOS-ra is

Az eredményt azután egy látványos grafikai felületre dolgozza föl. Ennek alapja az elterjedt internetes térkép, ami már szinte minden telefonon is elérhető, és erre vörös vonalakkal rajzolja rá a bringások anonim trackjeit. Minél több bringás ment egy úton, annál vastagabb a vörös vonal. Egy szempillantás alatt áttekinthető, hogy az adott városban merre jár a legtöbb bicajos. Épp úgy, ahogy az úttervezők is jelzik az egyes utak forgalmának nagyságát. Csak itt az érték percre aktuális és hiteles.

iTunes-ben így indulunk

Ez sem tökéletes persze: Mári nénitől, aki a piacra viszi a krizantémjait egy pofás kis bringautánfutón, komótosan taposva a tringája pedáljait, tőle nemigen várható, hogy az iPhone 4-esére seperc alatt fölgyűri az appot a honlap qr-kódjával. De nagyjából-egészéből mégiscsak hű képet kaphatunk, például ha csak arra gondolunk, hogy Pécs bringásforgalmának zömét e percben az egyetemisták adják, és tőlük azért nem olyan idegen a technikai háttér.

Ami elérhető Androidra is és iOS-ra is. És ami eredetileg budapesti projektként indult, de ahogy a fejlesztők már a nyáron ígérték, most már működik az ország egész területén, Pécsett is. Fontos, hogy ‘aki hallja, adja át’: minél többen töltjük le és használjuk, annál pontosabb és annál jobban segíti a város döntéshozóinak munkáját egy élhető közlekedésű város kialakításában.

Az utolsó lépés iPhone-on

Telepítés után kirak a gép egy ikont, erre koppintva indul az app. Start, elkezd rögzíteni (ha hívás jön, megbújik a háttérben, és működik más tracklog progik mellett is, én az Everytraillel próbáltam ki). Az út végén Stop, ez egyúttal a feltöltési parancs is. Ha nem sikerül, újrázni lehet a feltöltést. Jegyzi az országosan fölrögzített össz-úthosszat és a magam-föltöltötte össz-úthosszat.

Ennyi az egész. Népdalokat nem kottáz és egyéb figurákat sem tud, de amit igen, az épp kapóra jön nekünk.

(A képek forrása a http://www.urbancyclr.com/ honlap és az iTunes)

Örömünkre szolgál, hogy ilyen cikk is megjelenhet egy autós újságban…

Ezt követően a Pécs-Orfű kerékpárút koncepció bekerült a hivatalos fejlesztési tervekbe. Az évek során a közvélemény időnként annyi tájékoztatást kapott, hogy az előkészületek (tervezés, engedélyeztetés) folyamatban vannak. 2009. tavaszára a pénzügyi feltételek is rendelkezésre álltak az építkezés megkezdésére. ld: KV 2009 márc 21.
 2009. év végén a szilveszteri bringázáskor láttuk a nyomvonal kitűzését: KV 2010 jan 5 Ezt azonban nem csak mi vettük észre, hanem mások is: többen tiltakoztak a természetkárosítás miatt. Az építés során nem csak természeti, hanem más problémák is adódtak a nyomvonallal (pl. víznyelők), de a legnagyobb felháborodást az keltette, hogy Orfű előtt a Szuadó völgynél a kerékpárút az autóutat egy beláthatatlan útkanyarban keresztezte. Ezért az építés közben jelentős földmunka árán módosították a nyomvonalat, eltolva a keresztezést egy jobban belátható útszakaszra.      

áthelyezett útkeresztezés a Szuadó völgy előtti kanyarban

Ezekről a gondokról a helyi média részletesen beszámolt:  cikk a BAMA-n (2010. szeptember 8.)
A minőségi észrevételekkel kapcsolatban (útalap hiánya, összetört, megsüllyedt útburkolat) a kivitelező biztosította a médiát, hogy az út minősége megfelelő lesz és hibákat kijavítják: cikk a BAMA-n (2010. szeptember 19.)
Az építkezés végül 2010 novemberére a célegyenesbe ért – cikk a BAMA-n  (2010 október 20.) és most már a decemberi átadásról van szó – cikk a BAMA-n  (2010 november 14.)     

Aggályaink továbbra is vannak: a kerékpárutat keresztező erdészeti utakon várhatóan nagy sárfelhordás lesz, ki fogja ezt rendszeresen letakarítani? Bírni fogja a kerékpárút az áthaladó rönkszállító teherautók súlyát? A kivitelező nyilatkozata szerint ezeken a helyeken megerősítették az útalapot, hogy elbírja a kerékpárúton áthaladó nehéz erdészeti járműveket. Elegendő lesz ez? Erre a kérdésre néhány éven belül választ kapunk…     

Erdészeti feltáróút keresztezés sárrázóval

Sok helyen problémásnak látszik a vízelvezetés, a hegyoldalról lefolyó esővíz sarat hordhat az útra. Az út mellé egy szivárgó rendszert építettek, ennek a működése is a gyakorlatban fog vizsgázni.     

A vízelvezetést szivárgórendszer hivatott biztosítani

További problémát fog jelenteni az aszfaltburkolatra hulló lombtömeg. Ezt biztosan nem fogja senki letakarítani és a nedves, nyálkás avar balesetek forrása lesz. (1994-ben a kerékpárosoknak eszébe sem jutott aszfaltburkolatú utat kérni (akkor még elképzelhetetlen volt egy ilyen nagy összegű beruházás!) a PTKK a meglévő erdészeti utak feljavításával egy esőben is járható zúzottköves-murvás útburkolatot javasolt a keleti légakna – Patacsi mező – Vásáros út  nyomvonalon.)     

————————————————————————————–     

Munkatársunk a helyszínről jelenti:     

A mai napon (2010. november 15-én) elkezdődött a kerékpárút műszaki átadás-átvétele egy bejárással. Pozitívan minősíti az új városvezetést, hogy erre a kerékpárosok is meghívást kaptak. Az ilyen procedúrák rendje-módja szerint több gond is fölvetődött (az első szakasz bejárása végén a rögzített lista 49 pontot tartalmazott), ezek kijavítása a kivitelező feladata. Úgy tűnik, a menet közben fölvetődött problémák egy része korrektül orvosolható.     

A műszaki átadás előkészítése

Az aszfaltburkolat – a kivitelezés minőségétől eltekintve is – már több gondot vet föl. Így a tervezés 15-20 km/h (!) sebességgel számolt, ellenben a tapasztalatok az 50…70 km/h lejtmeneti csúcssebességeket valószínűsítik. Ha az őseredeti burkolatjavaslat valósult volna meg, az nemcsak költséghatékonyabb lett volna, de a sebességeket is az ésszerű határok között tartotta volna, arról nem is szólva, hogy a lomb sem okozna különösebb gondot. A bejáráson többször javasolt sebességkorlátozó táblák viszont nem tűnnek különösebben életszerűnek, ha a cél valóban a tempócsökkentés.     

Barnára festett vaskorlát a kanyar belső ívében. Túl azon, hogy értelmetlen (ugyan kit és mitől véd meg ez a korlát? Nem lenne egyszerűbb a víznyelőre rácsot tenni?) elhúzhatja a kanyarban bedőlő bringás kormányát. Hogy sötétben mi lesz itt, arra jobb nem is gondolni...

Hogy látszik ez a vaskorlát a lefelé száguldó bringa nyergéből?
Fantasztikus  Video a youtube-on 

Az út három szakaszon az erdészeti feltáró úttal közös. A bejáráson úgy tűnt, e szakaszok útszilárdsága megfelelő lesz, és valószínű az is, hogy az erdészet hétközi forgalma nem esik egybe a főleg hétvégére várható bringacsúcsokkal. Az igazi gondot várhatóan nem is az – egyébként szintén igen korrekt hozzáállású – erdészet gépei okozzák majd, hanem a fatolvajok és a quadok, meg talán pár nekivaduló endurós. A kerékpárosok (heterogén és így szép) társadalmának ellenben fontos próbaköve lesz, hogy miként bánunk majd a már most is szépszámú futóval (akik köztudottan a balratarts szabályát követik) és a megjósolhatóan szintén megsűrűsödő gyalogturistákkal, akik ugyancsak ezt a pályát fogják használni.     

 

Kedélyes kis csörte alakult ki az avartakarítás körül. Fölvetődött ugyanis, hogy ha már a kerékpárosok ekkora értéket kaptak (!), akkor a lombhullási csúcsban segédkezhetnének a takarításban is. Vérnyomásnövelő éca: ha már a nyomvonal eddig a mértékig önkényes, mint ameddig, és ha már az erdei szakasz szűken számítva is 22 ezer négyzetméter (csak az aszfalt), és ha már az építtető a folyamatos gondozásra üzleti alapon megbíz valakit, márpedig megbíz (aki tehát pénzt kap ezért), akkor miért lehetne bármilyen szinten is elvárás, hogy a kerékpárosok önkéntesmunkában lombsöprűvel járják a hegyet? Vagy talán a sajtóban előszeretettel hangoztatott turisztikai vonzerő célcsoportja fog söprögetni? A minőségi, jól költekező, sportív, nagyvárosi közép- és felsővezető és az ilyen státusból nyugdíjba ment hatvanas-hetvenes turista, mint utcaseprő? De ezen túl is léphetünk, ám hogy ősszel nagyon ésszel kell majd lenni ezen az úton, az egészen bizonyos.     

SA     

——————————————————————————-     

Kerékpáros szerpentin

Murgasteady végigment rajta:  videó a youtube-on

ACs   

A polgármesteri beszéd. 200 méterre már áll az alap

Mondjuk nem egészen így történt, de amit láttam, azért megérte kitekerni Pellérdre. Nem kicsit: nagyon megérte.

Az első meglepetés: rengeteg autó és elegáns ember, és mindössze öten vagyunk kerékpárral. A sajtó csinos fotósa komoly erőket mozgat meg, hogy tömegként láttathasson bennünket a polgármesteri beszéd alatt. A polgármester számokat sorol és kivitelezőt dícsér. Utóbbinál csöndben morgok, mert a Víznyerőn jöttem, ahol a Pécsi víz hídját ugyan leterítették és végre sima és kemény, de a földút fölvágva kegyetlenül. Az utóbbi két év a pécsi köztereken és az Orfű felé készülő kerékpárút után a földmunkagépek inkább a teszetosza pusztítás képeit hívják bennem elő, de erre még visszatérek majd. Most a beszéd.

Most még csak autók

Megnyitóra szólt a meghívó, de ez voltaképpen csak alapkőletétel. Most kezdik az út építését. Dobogóra lép az ötletadó, Szczaurski József volt önkormányzati képviselő, a pellérdi Gazdakör kft. feje, és amit mond, az nagyívű lehetőséget vetít a szépszámú megjelentek elé. Mert teljesen logikus: a pécsi szakaszt be lehetne vinni a régi vasút nyomvonalán tovább, egészen a Főpályaudvarig, és a másik irányban le lehetne vinni a falvakon át, mesés tájon Harkányig, vagy még tovább.

Pécs és a Három folyó kerékpáros túraútvonal összekötése, amit vizionál. A vízió azonban nagyonis reális előnyökkel kecsegtet: kisfalvak turisztikai célként való megjelenése és fölemelkedése, Pécs vonzó turistacélként való megfogalmazása, egy európai szintű gondolat.

A tömeg elindul az állófogadás felé, azonban bennünk alábbhagy a bátorság – mégiscsak bringásruhában vagyunk -, és hárman elindulunk a Víznyerő útjain. Az építőmunkások állítása szerint ugyanis alig 200 méterre az ünnepségtől már aszfalt van az úton. A szokásos városi legenda, legyint erre Ács Petya, és vezet bennünket a pengegumis cangájával a vizenyőn. Irány a középső szakasz.

Így néz ki egy kerékpárút-alap

Amit ott látok, attól elakad a szavam. Merthogy az odáig rendben, hogy ha vasúti töltésen épül a bringaút, akkor van már egy stabil, biztos ágyazat, amire lehet építeni. Itt azonban a régi, már gödrös ágyazatot föltükrösítették és zúzottkő került rá, de úgy tömörítve, hogy stabilabban tartja a kerékpárt, mint a nemrég bejárt orfűi nyomon Szárazkút körül az ún. kötőréteg. Alap, nézek rá elhűlten: valódi alap! Kerékpárút alatt! De nincs igazam. Ez ugyanis csak az ágyazat. Kicsivel odébb már látható az alap: 5-10 centis beton a szilárdra tömörített kövön. Kezdem elhinni, hogy a kivitelező komolyan gondolja a polgármesteri beszédben idézett öt év garanciát.

Amely polgármesteri beszédben amúgy más is szerepel. Tervek: pihenőhelyek, kerékpártárolók, (bringa)sporthoz infópontok a későbbiek során. Itt, a gépek zajától kicsit távolabb, amíg másodszor és harmadszor is hitetlenkedve végigtekerünk a masszív betonon, kezdem elhinni, amit mondott. És aztán visszafelé, már a Víznyerő földútján újra megakad a szemem azon, hogy a legnagyobb pocsolyák mellett valaki átvágta az út peremét, a víz lefuthatott, és szinte száraz kerékkel (na jó…) lehet betekerni Pécsre. És erről eszembe jut a beszéd egy másik részlete: az út takarítása, ami fák között fut, Pellérd feladata, és erre évről évre költséget kell elkülönítenie. Ahogy a víz levezetését elnézem, ezek a pellérdiek képesek rá, és még a végén tényleg gondozni fogják az utat.

A tömörített kőágy már most jobban tartja a cangát, mint másutt az aszfalt kötőréteg

Végezetül néhány szám. A most elkészülő nem egészen 4 km-es szakasz 154 millió forintba kerül. Ebből 23 milliót Pellérd áll. Nem állhatom meg, hogy összehasonlítást tegyek: az előzetes becslések szerint 30-40 millióból megoldható lenne, hogy a megépülő út ne szintben keresztezze a gyilkos forgalmú DNy-i elkerülőt, hanem egy “okos műtárgyon” alatta menjen át. Erre – az elkerülő Kovácstelep alatti kereszteződésében tavaly elütött és röptében meghalt kerékpáros esetét meggondolva is – létkérdés, hogy költsön Pécs városa, még mielőtt gyermekhalál tenné az ötletet vörös jelek közé. A pellérdi kerékpárútnak ugyanis odáig csodálatos a vonalvezetése: egészen biztos, hogy megnő rajta a Víznyerőn már most is jelentős (kis)kamasz bringaforgalom.

Tükör által homályosan. A táj télen-nyáron szépségekkel teli

Újra számok. Az út két méter széles lesz és kétoldalt fél-fél méter zúzottkő-padka szegélyezi majd. Napi 500 kerékpárosegységgel számolnak a döntéshozók, azaz nagyjából 200-250 ember fogja naponta használni az utat. Ha ezt csúcsidőre bontom, akkor a két méter meglehet, kevés, de ha úgy készül el a zúzottkő padka is, ahogy az eddigiek, akkor nagyonis elég lehet. Jövő év március 31. a munka befejezésének és május 30. a műszaki-jogi átvétel határideje.

Az út a jelen tervek szerint egy éles jobbkanyart véve az elkerülő mellett folytatódik majd. Ám tegye; ha nem szintben érnek át rá a kerékpárosok, akkor már jó, és bízzunk benne, hogy Pécs hamarosan tovább tudja építeni egyenesen az Extrémsportpálya és a Főpályaudvar felé. Ha így, akkor megvalósul Ács Petya gondolata, aki a PeReC pellérdi bringaklub nevében beszélt: a kapcsolat Pellérd és a pécsi belváros, valamint Kertváros és Urán között.

Simor Árpád

A határzár miatt évtizedekig “senkiföldje” Drávapart városszerkezetbe illesztéséhez az építészek - helyeselhető megoldásként – egy folyóparti kerékpárút építését választották. Az új sétahajó-kikötőtől a híd alatti szabadstrandig vezető majd 2 km-es kerékpárút parti sétányként is működik, a Rinya-torkolat fölött attraktív tornyos híddal, Nepomuki Szent János szoborral. Bár a látványos építészeti kialakítás kissé furcsán hat az egyébként ipari jellegű területen.  A hídtól nem messze a kerékpárút fölött például egy sóder-szállítószalag megy át – igaz ennek a védelmét is stílusosan oldották meg.

Látszik, hogy nem sajnálták a pénzt az igényes kialakításra és ez dícséretes dolog, csak akkor gondolkodunk el, ha ezt a szabadidős célpontokat összekötő kerékpárutat összevetjük a város útjain hétköznap tapasztalható kerékpáros forgalommal. Ez ugyanis kizárólag a gépjárművekkel együtt mehet, a városban nincs egyetlen olyan kerékpárút sem, amit munkába-iskolába járásra lehetne használni. Kerékpárút mint luxusberuházás?

fer

A Felsővámház utcai "kerékpárút" a Katalin utcánál

Amint lapunkban korábban már beszámoltunk róla, kerékpárút épül a Felsővámház utca északi oldalán a Búza tértől (majdnem) a Zsolnay Kulturális negyedig. http://www.kerekvaros.hu/kerekparut-epul-pecsett/

... kiemelt járdaszegély a kerékpárúton

a másik irányban sem jobb

Az Orsolya utca felől, erre a szituációra találták ki az „utat keresztező kerékpárút” táblát

A Vöröskereszt utca saronkál véget és a kerékpárút - a hegyről lejövő járművekkel szemben semmilyen forgalomtechnikai védelem nincs a kerékpárosok számára!

A 6 m széles járdán folytatódhatott volna a kp. út legalább a gyalogátkelőig, ha már a Zsolnay-negyed a cél…

A Felsővámház utca Búza tér felőli végén. A tábla jelentése "kerékpárút". És hol menjen a gyalogos?

A Felsővámház utcában a reggeli órákban tucatnyi bringással lehet találkozni, ez a város egyik fő kelet-nyugat irányú kerékpáros útvonala. Ezen a vonalon lehet a leggyorsabban megközelíteni a Budai kertvárosból a belvárost.

Legfrisebb híreink szerint a hídon gyorsavítást végeztek a közvetlen balesetveszélyt megszüntetendő. Vadász Ferenc fotója:

Cikk a pécsiújság.hu-n a fahídról:

http://www.pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=31088#comments

Jelenleg Esővárosban kerekezek, mivel itt dolgozom majdnem egy éven keresztül (a bajorokat igyekszem megtanítani magyarul). Külföldi munkámra pedig többek között kerékpárom is elkísért, hiszen ebben a városban is a legpraktikusabb és mondhatni leggyorsabb közlekedési mód a biciklizés. A regensburgi bringás tapasztalataimat pedig szeretném megosztani a Kerékváros online olvasóival is. Így többször is jelentkezni fogok hosszabb-rövidebb írásokkal a fenti cím alatt. Remélem, hogy példáim tanulságosak lesznek az otthoniak számára is.

Alábbiakban szeretném összegezve vázolni a regensburgi kerékpárosok helyzetét. Ez sem lesz dicshimnusz, bár a magyarországi állapotokhoz képest bizonyára Kánaánként hathat néhány tény. Mint például az, hogy Regensburgban alig van olyan utca, ahol a járda mellett ne lenne (más burkolattal élesen elkülönített) kerékpárút. Ahol ez nincs, ott pedig nagy eséllyel van kerékpársáv. Persze ennek a csodás kiépítettségnek is megvannak a negatívumai – bár kétségtelenül sokkal több a pozitívuma – így például, hogy itt Regensburgban a bringás már szinte nem is bátorkodik bemerészkedni az autók közé. Miért is? – kérdeznénk. Ámde azokon a helyeken (amelyek azért léteznek), ahol még sincs sem kerékpárút, sem kerékpársáv. Ez elég vakmerő vállalkozásnak tűnik. A biciklis részben elkényelmesedik, elszokik attól, hogy a forgalommal törődjék; részben pedig az autós is sokkal nagyobb felháborodottsággal veszi tudomásul, hogy itt egy biciklis keveredett az általa birtokolt úttestre. Ebből a szempontból a kerékpársávot sokkal jobb megoldásnak tartom, hiszen ott mégis egy közegben mozog az autós és a bringás – az előbbi figyelembe veszi a biciklis létezését, az utóbbi azonban mégis biztonságban van. Ez azonban a ritkább megoldások közé tartozik Regensburgban. Bevallom, én is elkényelmesedtem – előre félek, mi lesz Pécsett, amikor valószínűleg újra autók között kell majd közlekednem. Mindenesetre furcsa lesz visszaszokni…

Van azonban a német autósoknak egy felettébb jó tulajdonságuk is. Ha nem is tűrik maguk között a bringást, a kerékpárutat figyelembe veszik. Sőt, a kereszteződésben a kanyarodó autók szabálykövetően minden esetben elsőbbséget adnak a kerékpárúton, úttesten átkelő biciklisnek. Ha mégsem, akkor az autós nem német volt. És nincs semmilyen „Kerékpárút vége” tábla a kereszteződésekben! Persze ez is lehet veszélyes, éppen a „ha mégsem” esetben, ugyanis a biciklis oly mértékben elkényelmesedhet, hogy szinte már nem is figyel a kanyarodó autókra. Ez csúnya balesethez vezethet az említett kivételes, szabálytalan esetekben.

A bicikliseknek itt a parkolás szempontjából is aranyéletük van. Az egyetemen, ahol dolgozom, megszámlálhatatlan kerékpártároló található. Egy részük fedett, egy részük fedetlen. Egyeseknél még a nálunk is sok helyen látható küllőrongáló biciklitartó van kihelyezve, máshol azonban már a modernebb u-alakú rudak találhatók meg. A témához még annyit, hogy Regensburg belvárosában is található egy azonos lánchoz tartozó (itt név szerint nem említendő) bevásárlóközpont, ahol azonban – ellentétben a pécsivel – fedett kerékpártároló van alsó hangon 100 bicikli részére. Pécsen, ha jól idézem fel emlékeimben, talán 10-12 biciklinek van hely…

És végül, a városon kívül remek kirándulási célpontok vannak, amelyeket végig kerékpárúton érhetünk el. Főként a Duna melletti nemzetközi Eurovelo kerékpárút jóvoltából. Ezekről azonban valószínűleg tavasszal fogok tudni részletesebben beszámolni, mert most egy kicsit hűvös és esős idő van egy hosszabb biciklitúrához.

Továbbá élményeimről majd a későbbiekben szólok!

Addig is:  Auf Rad! (Fel a biciklire!)