Ifj. Tamás József

Vagy talán egy titkos szociológiai kísérletnek vagyunk tanúi?  (KVszerk.)

Elrettentésül:      365 nap és 1 kerékpár

lógó lánccal

A visszetett oszlopok. Fényvisszaverő, biztonságos, igényes

A pellérdi önkormányzat visszaszereltette a kerékpárút középoszlopait. Ahogy azt sokan láthatták – a kerékpárutat még így a hidegekben is rendszeresen használják a bringások -, egy csomó pollert szisztematikusan, gépekkel előre fölfegyverkezve eltávolítottak. Az ottmaradó csonkok balesetveszélyesek: már a nyáron is volt az egyiken komoly bukás, csak a véletlenen múlt, hogy kórházba nem került az áldozat. A lehullott avarban kiváltképpen észrevehetetlenek voltak a csonkok.

A lelopott poller csonkja két hete. "Látja? Nem látja? Na, látja!"

Akik levágták, eldobálták, össze-vissza kaszabolták őket, a maguk kis kényelme érdekében (vadászat, falopás, ilyesmi) szándékosan, előre megfontoltan okoztak balesetveszélyt. Köszönjük. Aminthogy azon sem ártana elgondolkodni, hogy miféle kultúra jellemzi azt az országot, amelynek autósai képtelenek fölfogni, hogy a kerékpárút a gyermekek, asszonyok és – igen – saját maguk biztonsága, örömkerékpározása érdekében épül, és bizony őmiattuk kényszerülnek az építők nem is kevés pluszköltségre. Ezeknek az őmiattuk emelt oszlopoknak ütköznek a gyerekek a bringázni tanulásuk során, amint ez nemegyszer előfordult itt is. Ezt is köszönjük!

A tél eleji karbantartás részeként a kiskert-tulajdonosok számára a hosszú korlátokban átjárót vágtak, így a kiskertekbe tartó gyalogos-kerékpáros forgalom sokkal kulturáltabban bonyolódhat le.

Összességében a kerékpárút újra teljesértékűen használható, és ezt nem is kevesen ki is használják.

srá

Télen cangázni jó

A hideg időben kerékpározni jó, de érdemes fölkészülni rá. Tippek, tanácsok, kitekintés.

Télen is menő

Beköszöntött a hideg, és az elszántabbak rajtaütésszerűen továbbra is kerekeznek, míg sokan megijednek és elteszik a bringát a melegebb napokra. Ám nem kell megszállottnak lenni ahhoz, hogy ilyenkor is a fenntartható közlekedési alternatívát válassza valaki. Nálunk jóval gazdagabb országokban a hétköznapi emberek is sokan járnak télen kerékpárral munkába, iskolába, bevásárolni. Nem mert megszállottak, hanem mert jó. Viszont hogy tényleg jó legyen, föl kell készülni ruházattal, a kerékpár műszaki állapotával és a csúszós utakon mozgással. Aki még nem próbálta, először számolnia kell egy kis kiadással, de ez hosszabb távon busásan megtérül.

Winterbike

A ruházat.

Télen még fontosabb a hagyma-elv, azaz a réteges öltözködés. Télen legalább három héjat visel a kerékpáros. Az alsónemű páraáteresztő: eltávolítja a verejtéket a bőrről. Ez többnyire valami okos műszálból készül; a pamutholmi magába szívja a vizet és már egy kis megálláskor is gyilkosan ráfagy az emberre a legkisebb mínuszokban is. A következő réteg a hőszigetelés, szintén a speciális műszálak a legjobbak.

A külső réteg szélálló, ugyanakkor légáteresztő is kell legyen. Fontos, hogy a mellkas zárt héjat kapjon, és a szellőzést oldalt és hátul oldja meg a kabát, de azért az oldal- és hátszél se fújjon át rajta. A minőség sokszor anyagi kérdés is; szinte tökéletes dzsekik kaphatóak már alig másfélszázezer forintért, noha ezt legtöbbünk nem szerzi be azért. Télen vízálló felső rétegre is szükségünk lesz, dzsekire is és nadrágra is. A jobbak egyben szél- és vízállóak is; igény és pénztárca kérdése, hogy ki mit szerez be. Mint ahogy az is egyedi, kinek hány réteg elég.

Tanácsok máshonnan

Általában ha nem fázol az első tíz percben, akkor túl melegen öltöztél.

Egy jó téli bringásbakancs

A végtagok a legfázékonyabbak, ezekre, ha lehet, még több figyelmet kell fordítanunk. Kezdjük a fejjel; itt adja le a test a legtöbb hőt (20% körül). A sisak magától értetődő, télen lehetőleg zártabbat viseljünk, amit nem fúj át a menetszél. Az ellenző most is létkérdés, a párás időkben ostobán ködlámpázó autósok fénytámadása ellen ez az egyik legjobb védelem (fejet lehajt, padkahatárt néz). A meleg, fülvédős sapka, a sál (akár saját kötésű gyapjú), a símaszk és/vagy egy jó téli maszk, valamint a sisakvédő kapucni (ha nincs külön téli sisakunk) védi az arcot, az orrot, nyakat és fejet.

Az arc, az orr melegen tartása azért is fontos, mert a hidegben összébb húzódnak a légutak, a légzés megnehezül, a teljesítőképesség csökken. A (sí)maszkkal, az arcra tekert sállal ennek elejét lehet venni. A szem védelmére zárt szemüveget érdemes használni, adott esetben a síszemüveg sem túlzás (még ha kölcsönözhet is némi James Bond-fílinget a bringásnak). Lényeges, hogy a szemet ne érje hideg légvonat, de ködben se párásodjon be a szemüveg.

Nem ez a cél!

A kesztyű legyen vastag, víz- és szélálló. Az ujjak végét különösen tartsa melegen, mert ha a keze fázik az embernek, akkor úgy érezheti, mintha pucéran menne az éjszakába. Ugyanez vonatkozik a lábra: a meleg zokni, cipő és kamásni (cipőhuzat) roppant fontos. Léteznek spéci téli bringásbakancsok is, de szintén elég borsos áron; igaz viszont, hogy a használatukkal megússza az ember a rengeteg réteget.

A rossz láthatóság miatt minden ruhadarabon bőven legyenek fényvisszaverő felületek, és csöppet sem árt, ha a felső rétegek rikítók (ún. “neon”-színek).

A kerékpár.

Érdemes megfigyelni a szellemes bringatámot is!

Az első az általános tél előtti átvizsgálás. Meghúz, beállít, olajoz, töröl, tisztít – ha nem műszaki az ember, legjobb beadni a kedvenc bringaszervizbe (Pécsett 8 specialista és 2 nagyáruház is foglalkozik szervizzel). A ráfordított pénz megtérül biztonságban, kisebb kopásban és örömben. A tél elmúltával pedig ismét átvizsgálás kell következzen a nyári üzem előtt.

Spéci felkészítés is lehet

A kenés. A lánc, a bowdenek oldószeres mosás, törlés után téli olajat kapnak, ami egyrészt vízlepergető (nem fagy be a fék, a lánc), másrészt hidegben is kenőképes, és emellett kivédi a sós latyak korrozív hatását. Télen gyakrabban kell olajozni az alkatrészeket.

A törlés. A rárakódott latyaktól, jégtől minden út után meg kell szabadítani a bringát. Nem is csak, mert ha a lakásban tárolod, megöl miatta a nagyi, hogy lecsöpögteted a perzsát. Hanem azért, mert a latyakban lévő só- és homokszemcsék a lánctagokban, a fékpofákon és a felnin koptató réteget képeznek, szinte egy smirglit, ami nagyon hamar tönkreteszi az alkatrészeket. Ezt a lerakódást fontos gyakran eltávolítani. Nem létkérdés, de hasznos a jó sárhányó és a toldalékfülek mind a gép, mind a bringás tisztán és szárazon tartásában.

A jég, a só koptatja a féket, a láncot, az abroncsot

Gumik. Télen puhábbra fújjuk a gumit, hogy nagyobb felületen feküdjön föl. Bordásabb is a külső, éspedig olyan bordázatú, ami kidobja a latyakot és a jeget. A bütykös gumikba be tud rakódni a jég, amitől olyan csúszós lesz a gép, mintha slick aszfaltgumival menne az ember. És persze, ugyanúgy, mint az autókon, a jó téli gumi futója lágyabb, a nagy hidegben is jól tapad. Aki gyakran hajt mellékutakon, hidakon télen, annak megfontolandó lehet a szöges gumi beszerzése is.

Általános használatra szánt jó szöges Nokian

Egy jó Hella lámpa fénycsóvája. Télen is elég

Lámpák. Télen nem csak rövidebbek a nappalok, de sötétebbek is, több a köd és mélyebbek, fénytelenek az éjszakák. Nem csak látni nehéz, de látszani is fontosabb. A rendes világításon kívül nagyon jó beszerezni egy erős, többledes első és hátsó villogót. A hidegben gyorsabban merül, tehát legyen a zsebben tartalékelem, de inkább tartakksi. A hó megakaszthatja a dinamót (agydinamósok előnyben!), tehát tartalék világításnak is nagyon praktikus, de a kemény villogás akkor is jelzi a bringást, amikor a statikus fény a ködben még nem, vagy ha mögötte /szemben xenonfényszórókkal közelít egy másik autó.

Ez a Bush&Müller a maga 315$-os árával már akár működhet is a hóban...

Szintén BM - figyeljük meg a nagy reflexfelületeket és az oldalra is világító LED-et

A technika

Láb földközelben, öltözet föltűnő

Télen az út csúszós, akadályokkal-göröngyökkel teli, a hajtás nehezebb, a beülő hókása miatt néha meg is akad. A téli viszonyok között való haladást be kell gyakorolni, erre a védett parkolók, a lakótelepek csöndes alfeltáró útjai, a parkok alkalmasak. A forgalomba csak akkor menjen ki bárki is, ha már biztosan üli a jeget.

Súlypont. Lehet lejjebb a nyereg, mint nyáron – tanácsolják a futárok. És valóban: a hajlottabb láb plusz-erőfeszítés tekeréskor, ám a talaj közelében lévő lábat összehasonlíthatatlanul könnyebb letenni a földre, amikor kitör a kerék egy jégfolton. Mélyebben ülve egyensúlyozni is könnyebb.

Pécsi Junior SE, Remeterét. Idehaza is jó a hóban

A frissen hullott hóban, a ködben megváltoznak a hangok. Az talán természetes mára, hogy magára valamit is adó bringás nem teker fülbe dugott zenével, hiszen a közlekedési helyzetek zömét füllel érzékeljük – ha a közeledő buszt nem halljuk, az akár ki is vasalhat. A porhó elnyeli a környezet és a forgalom hangjait, és ez azzal együtt, hogy hosszabb úton áll meg és fordul be az ember, veszélyes lehet.

Mindezzel együtt valami nagyon békés dolog a frissen hullott hóban tekerni, ahogy a momentumplanet.com is megjegyzi. És nem megszállottság, hanem józan megfontolás tárgya. A magazin körkérdést tett föl a téli bringázásról:
1. Mit szeret a téli bringázásban?
2. Mi a kedvenc téli bringás darabja?
3. Ossza meg velünk a téli tekerést élvezetesebbé tevő tippjeit!,
és pár választ közzétett a honlapon. Érdemes elolvasni őket.

Amanda Plante, Saskatoon, SK

Maszk, zárt sisak

1. Gyorsabb a munkába, mint busszal.
3. Viselj meleg egyujjas kesztűt és meleg bakancsot, mivel ezek a végtagok érződnek mindig a leghidegebbnek!

Dave Feucht, Portland, OR

Gyapjú malaclopó, semmi drága faxni

1. Szeretem a hideg levegőt, amikor minden becsomagolódik és a sötétséget, amit nem szakítanak meg a nagy villogó LED sisaklámpák, hát ezt.
2. A térdigérő gyapjú nagykabátom óriási a a melegen és szárazon tartásban, még szakadó esőben is.

Quinne DeMaster, St. Paul, MN

A két és fél éves QDM úton a napközibe

Anyu modja:
1. Szeretem a havon biciklizés csendességét, és a jégen, latyakban és a forgalomban való átvágás kihívását.
3. Biztosítsd, hogy minden kényelmes és “fitt” legyen – egy kényelmetlen bringa, egy ficergő kalap és/vagy egy bakancs, amiben fázik a lábad, megölheti a lelkesedést.

Jana Velo, Minneapolis, MN

Télen is csajosan

2. A saját készítéső gyapjúsálam nagyszerűen melegen tart, de bármikor lehúzhatom, hogy szellőzhessek.

3. Jeges időben két bordás gumi meglehetősen le tud lassítani. Jobban szeretek télen elöl bordás és hátul sima gumival tekerni. Az első elég irányíthatóságot ad, a hátsó egy kicsit gyorsabb gördülést. Emellett a farolgatás (és az esés kivédése) kiváló az izmok karbantartására!

És végül egy “nehézsúlyú”: Michael Lemberger, Madison WI

Profi szerelésben

2. Lake MXZ302 bakancs (kb. 270$ – SÁ), Mountain Hard Wear Superpower Transition soft shell dzseki (500$ fölött) és hómobilos egyujjas kesztyű.

A megszállottak

Hivatásforgalom? Sport? Mindkettő?

Tagadni sem volna érdemes, hogy vannak a hóban-jégen kerékpározásnak fanatikusai is. Persze, mert jó… és ahol vannak igazán kemény téli tájak, ott a kemény próbáknak sincs akadálya. Nekik szól az icebike.org honlap. Itt olvashatjuk a következőket, amik azonban bizonyos fokig minden téli kerékpárosra igazak lehetnek.

Egy kép Szlovákiából

“Végül a legfontosabb. Amit itt az ICEBIKE honlapon látsz, semmit se végy ajánlásnak arra, hogy üvöltve rohanj ki valami óriási fagyos vadonba a bringádon anélkül, hogy tudnád, mit teszel, vagy hogy menj valakivel, aki ezt teszi.

Ha valami törik:
Bajba kerülhetsz New York állam északi részében.
Komoly bajba kerülhetsz Észak-Minnesotában.
Komolyan meghalhatsz Közép-Alaszkában.

Ez a jégbringásokkal ritkán esik meg, mivel ők túl értelmesek, viszont minden évben eltűnik néhány hómobilos és síelő Alaszkában, a Yukonon és más fagyos tájakon. Az Észak nem szívesen látja a hülyéket”.

Simor Árpád

Források, linkek:
http://momentumplanet.com/articles/how-to-ride-in-the-snow
http://www.pinkbike.com/news/article2340.html
http://momentumplanet.com/articles/visibly-safe-ways-to-bike-at-night
http://www.lakecycling.com/
http://www.peterwhitecycles.com/headlights.asp
http://www.gearmag.hu/mountain-hardwear-transition-super-power-jacket-shell-layer
http://www.schwalbetires.com/node/1368
http://www.peterwhitecycles.com/studdedtires.asp
http://icebike.org/Clothing/clothing.htm
http://www.icebike.org/Equipment/tires.htm

http://www.bicyclinglife.com/Recreation/wintercycling.htm

http://bikepirates.com/2010/11/winter-riding-workshop-this-sunday/

http://www.theurbancountry.com/2010/11/bicycling-in-winter.html

Tanulságos. Fölsorolja a fő legendákat a bringázással kapcsolatban és választ vár rájuk. Érdekes módon a kérdések is és a válaszok is érvényesek miránk is.

“Menjünk végig a legendákon! Elsőként: a kerékpározás kemény munka” – kezdi. A válasz lényege, hogy igen, elsőre kemény – de pár napi laza tekerés után már senki sem gondolhatja ezt komolyan.

“Number 2: túl távol a munkahelyem, semhogy kerékpárral menjek”. Sok ember gondolja, hogy öt kilométer nagyon nagy táv, válaszol Morten Lange, az Izlandi Kerékpárszövetség vezetője. De amikor elindítottuk “bringázz a munkába” (‘cycle to work’) kampányunkat itt Izlandon, sokan meglepődtek, hogy nem volt gond ezt az öt kilométert letekerni.

“Number 3: kerékpározni veszélyes“. Az emberek sokszor gondolják, hogy a forgalom fenyegető, lármás, és hallottak balesetekről. De a statisztikák, amik a megtett kilométerekre vetített balesetek számával riogatnak, hamis összehasonlítást mutatnak.

Az emberek nem tesznek meg akkora távokat kerékpárral, mint autóval. Ha az úton töltött órák vagy alkalmak az összehasonlítás alapja, akkor a kép kiegyenlített: semmivel sem veszélyesebb kerékpározni bármi másnál.

“Number 4: túl sok időbe telik“. Gyorsabb vagy kerékpáron, mint gondolnád. A világban körbenézve mindenütt azt látjuk, hogy csúcsforgalomban a bringás gyorsabb, mint az autóvezető vagy a közforgalmú jármű utasa.

A cikk további része is sok érdekességet tartalmaz. Például, hogy az autósok egy sor javat ingyen kapnak meg, míg a bringások nem. Izlandon zömmel díjtalan a parkolás, emiatt nagy zsufik alakulnak ki – és ezt elkerülendő, az autójukat nem használók pénzbeli kompenzációt kapnak, akár gyalogolnak, buszoznak, vagy beszállnak másodiknak a kollégájuk autójába. Az elv azonban idehaza is igaz: az autófenntartók nettó adófelhasználók, míg a kerékpárosok nettó adóbefizetők. Lefordítva: az autósok a sokféle különadó mellett is többet használnak el a közösből, mint amit befizettek (nagyságrendekkel drágább infrastruktúra, környezeti károk, a súlyosabb balesetek sokkal drágább eü. költségei, az autoid életmód által öregkorára nagyon leromlott szervezet gyógyítási költségei, és így tovább – ezzel szemben a kerékpáros kevesebb különadót fizet ugyan, de a közlekedéséhez szükséges infrastruktúra nagyságrendekkel olcsóbb [igaz, kevesebbet is lehet kilopni belőle építéskor], az egészségesebb életmód milliárdokkal csökkenti az eü. kiadásokat, a balesetek enyhébbek, így kevesebbe is kerülnek, és így tovább).

Mindezt tudjuk. A tanulságos az, hogy ez Izlandon is igaz, és az, hogy ezt nem röstellték egy hűvös, esős februári napon alig-gereznában tekerve demonstrálni is (l. kép).

A teljes cikk itt olvasható (angol).

Simor Árpád

CsImi írása a szegedibicaj.blog.hu-n a kezdetektől követi egy tipikus magyar bringaút és használóinak sorsát. Van benne minden ami kell egy jó regényhez: vér, szenvedés, izgalmas fordulatok, emberi drámák. Egy különbség van, hogy ezt a regényt a valóság írta…

A folytatáshoz kattints ide

Fotó: CsImi

A cikksorozat részei:
- Félelem a kerékpározástól 1. – Bevezető
- Félelem a kerékpározástól 2. – A kerékpározástól való félelem felépítése
- Félelem a kerékpározástól 3. – A sisakviselést népszerűsítő kampányok
- Félelem a kerékpározástól 4. – Új biciklis terek
- Félelem a kerékpározástól 5. – A kerékpározás elidegenítése

Ürögi kavaradosszi

Kitekint Mári néni az ablakon és halkan, elegánsan sikkanik: Huhh, má’ megen mennyi bicigglista! És Mári néninek a főbb vonalakban igaza van.

Annak igazán örül a küllőagyú megszállott, hogy egymást érik a kerékpárosoknak szóló rendezvények. Hát még, ha családi napot hirdetnek meg! Némi üröm az örömben, hogy a Föld Napjának környéke hagyományosan a Kritikus Tömegé, de ilyen apróságon nem kell fennakadni. Irány tehát a szombat délelőtti banzáj: sisak föl, gyerek a nyeregbe és kanyar a bringaútra.

Az első, ami levesz a lábadról: a zaj. Mit levesz? Leüt! Megdöbbentő, hogy a 21. században már jól benne járva még mindig nem jut el a tudatokig, hogy a még nem kicsontosodott gyerekfülekben a bömbölő hangosítás jóvátehetetlen károkat okoz. Addiktológiai és további audiológiai fejtegetésekbe most nem megyünk belé, végtére is Nagy Adományt Kap a Város! Ennek érdekében bömböl a megafon és produkálja magát a – hát, minek is nevezzük? Moderátornak nem, mert magával sem bír, nemhogy a közönséggel. Konferansznak? Ahhoz gyönge azért, merthogy a város alpolgármesterének a beosztását, a rendező cég első emberének még a nevét sem tudja, más megjegyeznivalója pedig nincs neki. Bemondónak? Hát igen, talán még ez, és akkor átléphetünk a kicsit égő tudatlansága fölött, amivel lazán, de legalább még csak nem is következetesen keveri a kerékpártároló és a biciklikölcsönző fogalmát.

Ezeknek itt falun mindegy, bakker.

A rendező cég egymillió forintot ajánl föl a városnak kerékpártárolókra. Mifélékre, hova, nem tudjuk még, de föltett szándékunk, hogy megkeressük ebben a napban a pozitívumokat. És itt is van mindjárt az első: a kerékpártároló. A másik az alpolgármester, Nagy Csaba, aki nyugodt iramban abszolválja a cirkuszt színpaddal és tekeréssel együtt: mintha megnyugtatná az embert, mintha az látszana, hogy ez az ember tudni fogja, kivel kell majd letétetni a hova és a mitmikor.

A harmadik a mászófal. Gyerekkel jöttünk volna, és a két nyugis fiú, a légvárpuha mászófal elfeledteti az emberrel, hogy hát a porontyom ott abban az irdatlan magasságban még hatéves sincsen. A fiúk rendíthetetlenek, a védőheveder sokadszorra is ugyanolyan pontosan befűzve – megnyugtató szakszerűség jellemzi ezt a produkciót. Jól jegyezzük is meg, mert indul a menet, és ettől a fogalomtól el is köszönhetünk jó időre, míg a menet célba nem ér.

Merthogy a nap fénypontja ez: a kerékpáros menet. Vonulás. Gördülés. Kint a motoros rendőrök, ez jó, őket láttuk már KT-t, egyebet biztosítani, megnyugtató profizmus árad belőlük megint. Hanem ahogy a menet végefelé elindulunk, egyre nagyobb elképedéssel tapasztaljuk: sehol egy rendező! Még a rajtnál hemzsegett vagy kistucat, ők valahol elöl lehetnek, nem látni, mert kilőttek – vagy huszas átlagot diktálnának a többszázas tömegnek, amiben nem egy és nem kettő a kisgyerek. A következmény elég hamar bekövetkezik (hogy úgy mondjuk). A tömeg kettészakad, és már a Mártírok útján kevés az a pár motorosrendőr, de még a villogóval a járőrkocsik is. A rendőrök egyre kétségbeesettebben próbálják megakadályozni, hogy a tömegbe belehajtsanak a kocsik, de persze ehhez nagyon kevesen vannak – erre volnának valók a jól látható civil kísérők, ekkora tömegre legalább két-három tucat, akik a boly mellett haladva ledobbannának a beódalgó autósok elé.

De nincsenek.

Vannak viszont suhancok, vastag dörtiken, egyenpólóban. A sulit nem nevezzük meg, mert a dermesztő mutatványokról, amiket véghezvisznek, nem a büszke oktató tehet, aki csapatként hozta el a diákjait. A skacok meg akarják mutatni. Centire zúgnak el a gyerekeket vivők mellett, zárva vágnak rá a megelőzöttek első kerekére, az ember érzi, percek kérdése csak a baj, és – sehol egy rendező. Illetve egy igen: Sehallselát Dömötör, itt a nagy lehetőség, az alpolgármesterrel beszél. Szerencsére a kölykök a dörtiken nem mást kaszálnak el: a Jégpálya előtt az egyik koma irgalmatlan nagyot perecel. Borítékolva volt.

Ekkor, csak ekkor kerül elő pár suhanc rendezői pólóban. Lassított felvétel, ahogy a már talpraállt kölyökhöz odaérnek; kicsit félünk, mi lesz, ha menet közben elalszik egyik és az is elesik. De nincs gond, és az Ybl torkolata felé már újra teljes iramban pörkölnek a dörtis fiúk a tömeg kellős közepén. Ekkor már többen szólnak nekik. Aztán az Ércbányász-szobornál balra le, és a vasúti átjárónál a tömeg tanácstalanul megreked. Villogó motorosrendőr, tanácstalan, akár a tömeg. Lassan tudatosul, hogy a csoportban több sötétzöld trikós figura is teker, és ha közelről nézed, rá van írva: Rendező. No lám. Az útvonalról fogalma egynek sem akad. Bambán tapossák a pedált, az Ürögi fasor forgalmában önmagába visszaterelt tömeg kavarodására fittyet hányva szinte látni, ahogy kattog a szemükben a napidíjszámlálón a lassan forduló kis kerék. A többi néma csend.

Még jó, hogy itt a rendőrök, és pár régi, tapasztalt bicajos. A tizenéves Ákos egy-két mozdulattal többet igazít a tömegen, mint az összes rendező. Megúsztuk, tétován vissza, és azt, hogy az útvonal később is merőben sztochasztikusan alakul, már csak egy legyintéssel vesszük észre majd. Autók a tömegben mindenütt, a motoros rendőr kétségbeesetten száguld föl-s-alá, majd a Mártírokon már a sor mellé zár egy-két villogófényes nagy Skoda, és legalább a nagyon vadul szembejövőket megneszíti egy kicsit. A rendőrök is egyre feszültebbek, a célba kanyarodó tömegbe nyekkenő kivakolt nőre már a bringások túloldaláról kiált: – Miért hajt a kerékpárosok közé?! Hová siet? Megy a vonata? – érezni, ahogy fúj ki belőle a gőz. A feltörő vastag röhögéstől a nő a vakolat alatt is láthatóan elpirul. A kertvárosi polgárőrfiú is megkönnyebbül, egy régi menetet emleget: – Negyven emberre voltunk öten! Negyvenet biztosítottunk öten! – még mindig keres legalább egy rendezőt.

Annak igazán örül a küllőagyú megszállott, hogy egymást érik a kerékpárosoknak szóló rendezvények. Hát még, ha családi napot hirdetnek meg. De ha kérhetem: rendezvényt többet ne így! Ha kérhetem, mutassanak meg egy, csak egyetlenegy tisztességgel biztosított rendezvényt a rendezőknek, és azok legyenek is azok: rendezők és számonkérhetők. Mert ami most szombaton történt, az csak árt a kerékpározásnak. Az nagyon sok ember tisztességes munkáját járatja le. Zöld Mozgalom… Éppenséggel minden fogalmat ki lehet sajátítani, habár a Szabadkultúra épphogy nem a nem jogvédett dolgok kisajátíthatóságáról, hanem szabályozott használatáról szól. A Zöld Mozgalom név helyett a magunk részéről egy szerényebb fogalmat ajánlanánk: a szakszerűséget. Minden trikón ott volt: zöld út a biztonsághoz. Igen. Meg kellene találni azt és rá kellene kanyarodni. És ha majd megvan a biztonság is, akkor jöhetnek a biciklisek.

Mert nem a rendezőkön múlt, hogy baj nem esett. Abban már nagyon sok kerékpáros aktivista nagyon sok eddigi munkája benne van. Nem visszaélni kell evvel, hanem alapozni rá és eltanulni. Ha egy cég a profitját a kerékpáros-ügy farvizén (bocs) akarja növelni, ám tegye. De ahhoz meg kell tanulni néhány alapszabályt. Hogy azt ne találjam mondani, észre kellene venni, hogy a kerékpáros családi nap kerékpárosokból áll, meg családokból többek között. Akik, mint oly jól tudjuk, persze csak statisztéria. De ilyen gorombán éreztetni is velük, az már nagyfokú modortalanságra vall. Ami, valljuk be, olykor-olykor az éles versenyben üzletileg is csúnyán visszaüt.

Simor Árpád

“A NaviPro [...] új és fontos programot hirdet[...], ami az iskolák és óvodák környékén található gyalogátkelőhelyekre történő riasztás[...]t és ezáltal gyermekeink védelmét szolgálja. A [...] közel 600.000 magyar GPS használó számára INGYENESEN lesz biztosítható a SuliZebra adatbázis” – írják a honlapon.

Azaz erről a honlapról e percben 14 (a szám nő) navigációs rendszerre, készülékre (GPS) letölthető az a program, ami az iskolák és óvodák előtt riasztja a vezetőt, ha túl gyorsan hajt. Tizenötezer iskola és óvoda előtt! A vezető lassít, teret nyer a reakcióra: “ez az 1-2 méter fogja jelenteni azt, amitől nem válnak éjszakáid rémálommá, amiért nem kell szembenézded egy anyával, egy apával, akiknek akkor mondták meg, hogy kislányuk/kisfiuk már soha többet nem ér haza az iskolából.”

“A SuliZebra a magyar GPS-eket használja a figyelem felhívására, a készülékek ‘úgymond’ DIGITÁLIS jelzőtáblákat mutatnak fel a vezetőknek. Ez nyilván egyszerűbb és olcsóbb módszer mint a valóságos táblák telepítése, de a fizikai valóságban is létező, kézzelfogható figyelemfelhívás is megoldható”- olvassuk tovább.

A módszert egyedülállóan intelligensnek és hatékonynak gondoljuk. Már csak azért is, mert a vezető saját döntési körébe utalja a cselekvést, így a figyelmet is és a fegyelmet is ébren tartja.

A táblás, merev szabályozásnak ugyanis számos buktatója van. Az “übtre” kirakott, fölösleges, kintfelejtett táblák komolytalanná teszik a sebességkorlátozásokat, így azokat ott sem tartják be, ahol kellene. Létezik egyfajta dac is (a “nemámegmonddmicsinájjak”-effektus) a merev tiltásokkal szemben, amit növel pl. az indokolatlanul messze kihelyezés is. A döntést vezetőhöz delelgálva mindezek elmaradnak, a vezető reagál és lassít.

Kerékpáros szempontból a megoldás nagyon nagy előnye a nyaktörő útszűkítések, nyelvharapó fekvőrendőrök szükségtelenné tétele. Ma, amikor felelős (?) közlekedési szak(?)emberek programszerűen szűkítik le a gyalogátkelőknél az utakat, hogy a kerékpáros minden alkalomnak örülhet, amikor véletlenül életben marad és nem nyomja föl egy busz a méteres szegélykőre, minden olyan ötlet érték, ami partnerként kezeli a közlekedőket. Ez a program (a számítógépes és a kereskedelmi egyaránt) életeket menthet. Iskolásokét, óvodásokét, és – közvetve – kerékpárosokét.

Ezért csak egyet mondhatok: Sulizebra hírét terjessze mindenki, és akinek van mire, TÖLTSE LE!

srá