Hány forint egy emberélet? – Mozaikok “kerékpárokrúl és kerékpárutakrúl” II.
3. Ha már kaptak valamit a kerékpárosok…
Bejárás egy kerékpárúton, pár éve. A gyatra tervezést hitvány kivitelezés tette teljessé, sorjáztak a kifogások azok részéről, akik már láttak kerékpárt. Félidőben a tervező, barátilag: “Ha már a kerékpárosok kaptak egy ilyen utat, akkor önkéntesként időnként le is takaríthatnák”. Ha azt mondom, hogy a hátamon fölállt a szőr, akkor még egy alapjában nyugodt állapotot írok le. Lássuk sorban – szegény tervező ugyanis vagy 77 évvel maradt el a korától:
– pár kísérlet után a déli szakaszt fölfelé (Remeterétig) többet soha nem teszem meg a Pécs-Orfű ún. kerékpárúton (szabály szerint nem is kell), ellenben a régi úton a kerékpárosok részére kijelölt (pontosabban az új KRESZ szerint: ajánlott) úttestrész (jobb oldali 1 m széles sáv) járhatatlan a dzsuvától: ha már az autósok kaptak egy Ranga László utat, letakarítják azt?
– az a két jópofa bringás, aki egy szőrmók kefe és egy egy-két vas birtokában időről-időre nekifeszül a P-O “kerékpárút” déli szakaszának, vajon a takarítási kötelem megtestesítője, annak minden hivatalos költségvonzatával együtt? (A télről hadd ne szóljak, a havakba fagyott bringanyomokról,
a hetekig sikító tükörjégről a szerpentinekben – mert a víz sajnos nem hallgat a kitáblázásokra, és még oda is fagy a rohadék.) Merthogy a pályázatban szerepelt a fenntartás is, annak legelemibb részével, a takarítással is. Költség van, takarítás pedig – most idézzem Rejtőtől A láthatatlan légiót? Inkább nem, tessék elballagni a legközelebbi városi fiókkönyvtárba és elolvasni (ja, hogy ilyen már nincsen? sorry – de állítólag a helyettük emelt épületmonstrum mellett alig párszáz méterre már volt, aki le tudott támasztani egy kerékpárt. Mesélték, elhiszem).
– az önkéntesség fogalmával ismerkedett-e valaki? merthogy arra ösztökélni embereket, hogy a szabadidejük terhére végezzék el azok munkáját, akik erre pénzt kapnak, az nem az önkéntesség, hanem – finom leszek és nőies – a pofátlanság kategóriája, és akkor egy sor dolgot nem is érintettem.

Bristol, Millennium Square. Vegyes használat, jelölés kis köveken (forrás: Sustrans, Green Streetsand Urban Greenways)
Szögezzünk le valamit. Ingyenleves nincs, ajándék nincs, senki sem “kap” semmit, hanem megfizeti az értékét. Nem “támogatást kap”, hanem esetleg más csatornákon jut a működése ellenértékéhez. Az állampolgár befizeti az adóját, és ennek fejében az állam (olykor a helyhatóság) létrehozza azokat a közjavakat, melyek nélkül a közösség nemigen tudna működni. Ilyen közjavak a kerékpárutak. Nem ajándék! A közösség hatékony és jó működéséhez elengedhetetlen közjószágok. Ilyen egyszerű.

GB: Egy utca a Trafalgar tér közelében egy utcabál alatt és "normál" üzemben (forrás: Sustrans: The Importance of Increasing Walking and Cycling in the UK)
4. A kerékpárút ugyanis befektetés,
a beléfeccölt pénzek busásan megtérülnek. Két számpárt szoktunk ezzel kapcsolatban idézgetni. Lehet Ausztriát slamperájnak titulálni (mondjuk aki meg is nézi, mást mond), de számolni, azt mégiscsak tudnak. Például azt, hogyha 5-ről 10%-ra nőne a rendszeresen (nem mindennap!) munkába bringázók aránya, az évi 831 millió € megtakarítást hozna egészségügyi kiadásokban. Ez a most már több, mint 250 milliárd Ft-nak megfelelő summa az olyan erős és nagy gazdaságokban, mint a hazai, természetesen elenyésző ugyan, de talált pénzként talán mégiscsak lehetne valamit kezdeni vele…
A britek számai szerint egy ember átszoktatása autóról bringára kb. 5 millió Ft-nyi összeg, a nyereség ellenben 107. Huszonegy és félszeres nyereség, kiszámíthatóan és biztosan, megint csak elgondolkodtató. A nyereség persze nem egy helyen jelenik meg. A kisebb infrastrukturális költésektől a jobb oxigéncsere miatt nagyobb munkateljesítményeken és a kisebb időskori egészségügyi költségeken át a jobb időskori életminőség által megalapozott kései költekezések gazdaságélénkítő hatásáig. Luxus? Nem: racionalitás.

"Nem a közlekedés akadálya vagy. Te magad vagy a közlekedés." Végy bringát, légy szabad. (forrás: bikeisbeautiful.net)
Azt most csak érinteném, hogy a jó minőségű – és ez nagyon fontos: jó minőségű – kerékpáros létesítmények képesek megalapozni azt az idegenforgalmat, aminek a hasznát már képes elvenni a magaskultúrától a falusi turizmusig és a most halódó vendéglátásig számtalan olyan ágazat, ami kitörést jelenthet leszakadó régiónknak és finoman szólva sem iparvonzó, szigetpotenciálú fővárosának.
srá
(Következik: ‘Mérnökeink terveznek’, ‘Kultúra és magaskultúra’, ‘És akkor az éterben…’, ‘Tehát akkor: bicikliút?’.)
/strong
Ma reggel találtam a fb-on egy számot: ha egy ember naponta fél órát kerékpározik, akkor átlag 544 $ egészségügyi kiadást spórol meg (ez most kb. 135 ezer Ft), ami kicsivel több, mint amit egy átlag magyar kerékpáros a bringázással kapcsolatban költ (100 eFt; szervizre, szállásra és így tovább).
I’d like to take the job metronidazole flagyl override the ER conflict code.