Ingyen szögesgumit a bringásoknak!

Kaján pofával figyelem, mekkora fölzúdulást fog ez kiváltani. Pedig nem is akkora abszurdum, mint azt hinnénk.

Télen kerékpározni egészséges! (forrás: fb – Bicycle Photo Album)

Kezdjük két történettel. Az ablakom előtt minden reggel elteker az utca fölső végén lakó bácsika, jól benne a hetvenes éveiben. Ha esik, ha fúj, ha havazik, ő megy. A múltkori hóban látva a nyomokat csak aggódtam, hogy ki lehet, aki ilyen ásatag szovjet gumit használ még. A ma éjszaka leesett hóban megint ott a nyoma. A másik történet tavaly januári. Pécsett, a Konyhasziget előtt vártam a zöldre tovább a Szigeti úton, amikor gyanús hangokat hallok hátulról, és egy nem túl öreg Mercedest látok mögöttem, ahogy farolva-csúszva, föl-fölbőgő motorral alig tud megállni. Zöld, indulunk, én a szögesgumi biztosával a bringán, ő a fölbőgő motortól kipörgő kerékkel hullámvonalban küzd a hóbordás úttal. Arra azért még tellett neki, hogy az uralni nem tudott kocsiból rámüvöltsön, mit keresek az úton télen kerékpárral.

A hóban a borda, a jégfolton a szegecs tart (szerző felvétele)

Tán két éve olvastam egy tesztet egy szögesgumiról. Nem sportgumi, a szigorúan vett futófelület szélén fut egy sor szeg(ecs), pont akkor fogja meg a bringát, amikor a jégre érve kitörne. Érdekes élmény, az első pártíz kilométeren van egy pici pánik az emberben amikor jégre fut, de mire észrevenném, már feszt egyenesben is a gép. A tesztelő valami olyasmivel zárta a beszámolót, hogy épp ilyen gumi kéne öregapjának a parasztbringára, amikor a, khm, változatos téli utakat rója a mindennapi ügyei után.

Rubena Gripper Ice (forrás: http://www.velo.hu/rubena-gripper-ice-jeg-veled.html)

És valóban.

A városi téli bringás némiképp elkényeztetett portéka, hiszen többnyire takarítják az utakat, de a falusi mindennapokra csak a hó- és jégbordák jutnak, azon küzd fiatal és öreg, mint biosertés a tavi jégen. De vajon a városokban tényleg jobb a helyzet? A fővárost egy kétcentis hó kivégzi, egy komolyabb „helyzet” az utakat leszűkíti, a felületek rosszabbak, mintha kotrót sosem láttak volna. A kerékpárosok kockázata komoly, kivált, mivel rengeteg olyan vezető van ilyenkor (is) az autókban, aki a kocsi műszaki felkészültségében és a vezetéstechnikájában meglévő komoly hiátusokat agresszivitással igyekszik kipótolni. Ilyenkor egy megcsúszás komoly balesethez vezethet, aminek számtalan aspektusából most csak az anyagiakra koncentrálunk.

A szomszéd bácsi egyelőre tartja magát a muzeális szovjet gumicsodán (szerző felvétele)

A kivéreztetett hazai egészségügynek hatalmas kiadás egy bringásbaleset. Nem találtam idevonatkozó statisztikát, de nem létezik, hogy kicsi legyen a szám.

Ha minden kerékpáros, aki téli (szöges) gumit vásárol, a számla bemutatásával megkapná az árát a NAV-tól mondjuk adóvisszatérítés formájában, az egy klasszikus win-win helyzet volna, azaz amin mindenki nyer. Ha már itt tartunk, miért ne lehetne a kerékpárlámpákkal ugyanígy… Persze lehet és talán kell is értékhatárt vonni, egy középkategóriás szögesgumi 12000 Ft körül megáll, legyen a visszatérítés határa 40 ezer forint egy pár gumira (indexálva persze). Ugyanígy a lámpára mondjuk 25000 forint és csak ha elsőt is és hátsót is vesz az illető. Adót még a minimálbéres is fizet, de a keresete olyan csekély, hogy kisebb gondja is nagyobb egy téliguminál. Sőt, valószínű, hogy ki sem tudná fizetni. Ezt úgy lehet áthidalni, hogy a kerékpárüzletnek ad egy meghatalmazást (lehet NAV nyomtatvány rögtön), és a bringabolt kapja meg a visszatérítést, a kedves vevő pedig ahelyt egy fillért sem fizet: ez az, ami hatásvadász módon úgy hangzik, hogy ingyen téligumi.

A téli kedvenc: némi hó és alatta jég. Na ilyenkor élvezet 40-nel lezúgni a Mecsekben (szerző felvétele)

Két ellenvetés biztosan lesz. Az egyik, hogy amekkora gondok ebben az országban vannak, miért pont ezt kellene megoldani, pláne, hogy pénzbe kerül. A másik, hogy biztosan lesznek csalások.

A gond súlyától függetlenül minden megoldott probléma javít az életünk minőségén. Emellett, ahogy mondtam, ez egy olyan megoldás, amin mindenki csak nyerhet. A kerékpáros testi épséget, az autóvezető kiszámítható partnereket az úton, a költségvetés pedig csekély kiadás árán az ápolási-gyógyítási költségek és a kieső munkaórák számának csökkentését. Nyilván lesz, aki a szakállas viccel jön, ami szerint az autósok fizetik a kerékpárosok helyett az adókat, de hát tudjuk, hogy ez nem igaz: annak ellenére, hogy egy autót használó ember zsebét rengeteg célzott adónem könnyíti meg, mégis, a költségvetésből jóval többet kap vissza a méregdrága infrastruktúra, a durvább baleseti költségek és így tovább, egy sor kiadási tétel révén, mint a kerékpáron közlekedő, aki nettó adóbefizető, többet fizet be, mint amit visszakap. Így nem történik más, csak egy kicsit igazságosabbá válik a közteherviselés. Ráadásul megnő a bringaboltok legális forgalma, ez pedig tisztán többletadó, csönget a kassza Állam bácsinál.

Csenget a kassza Állam bácsinál (forrás: wangfolyo.blogspot.com)

Csalások is biztos lesznek, végtére ahol pénz van, ott mindig akad egypár leleményes zsivány. A kérdés ezek száma, a kár mértéke és a zsiványmentesítés hatásfoka. Látatlanban meg merem kockáztatni, hogy a kerékpárboltok és az állampolgárok döntő többsége szabálykövető. Pár százaléknyi zsiványt kell csak lefülelni mondjuk hússzor annyi ember jobb életminősége fejében. Ez, úgy gondolom, jól kezelhető és vállalható kockázat. Arról nem is szólva, hogy pártízezres tételekről van szó, amiket egy átlagos képzettségű és kurázsijú NAV-tisztviselő is játszva ellenőrizni tud. Ez pedig jócskán megnöveli a zsiványmentesítés hatásfokát.

Vagy így… (forrás: internet)

Mindezek okán újra csak azt tudom mondani: ingyen lámpát és téligumit minden bringásnak!