Ifj. Tamás József

Vagy talán egy titkos szociológiai kísérletnek vagyunk tanúi?  (KVszerk.)

Elrettentésül:      365 nap és 1 kerékpár

lógó lánccal

CycleChic - divat a cangán

2012-ben Dánia az EU soros elnöke. Ez nekünk jólesik, mert ebből az alkalomból rendezvényeket tartanak, amelyeknek a nyitóelőadása mi is lehetne más, mint a “Kerékpáros élet Koppenhágában”.

Tízből négyen kerékpárral. Ott sem meleg a hó (Kép: az EU Pont programfüzete).

2012 január 12-én este a Millenáris Parkban (azaz Budán, a volt Ganz-gyárban) lévő EU Pontban este 6-kor komoly kis tömeg gyűlt össze: elegáns és csinos lányok és fiúk, egy brigadroid – azaz profi cangásruhába bújt arc -, manökenek. Igen, manökenek: a programot bringás divatbemutató zárta. Előbb azonban az érkezők kaptak egy pohár finom dán sört (a pofás poharat sokan vitték haza, és szerintem csak otthon olvasták el, hogy visszaváltható, “zöld” a zsákmány), és a kifutón, székeken, oszlopoknak támaszkodva meghallgathatták a COWI tervezőjének, Dalos Péternek koppenhágai beszámolóját (a COWI-t a pécsiek a város és környéke közlekedéspolitikai koncepciójának összeállításában vitt profi szerepéről ismerhetik), és László János, a Magyar Kerékpárosklub elnökének tanácsait a téli bringázásról.

Hely a közlekedeshez. Fotó: Mikael-Colville Andersen, copenhagize.com

Koppenhága – hát, igen. Azonban amikor elábrándozik az ember az ottani álomviszonyokról – kivált, miután aznap már többször letévedt a pesti kerékpárutakról, pedig erőst föltette magában, hogy piszkosul figyeli, melyik merre megy -, nos, a viszonyok mögött ottvannak az emberek. Akik, és erről szólt az előadás, farmerben-szoknyában, kapucnik alatt, de tekernek télen-nyáron, hóban-sárban is. Illetve: sárban épphogy nem. A nagyszámú bringást ugyanis aztán már nagyszerű utak-eszközök szolgálják ki, és ez az, amit mi innét olyannyira tudunk irigyelni. Olyan döntéshozókat, akik nem csak a táblagyártónak tett gesztusként tábláznak ki mindent, ami fölösleges, hanem akik maguk is tekernek, és tudják, mit hova és mikor és miért. Gondolkodó tervezők és városatyák: talán idehaza is felnő ez a generáció. Vagy már itt is van és épp nekünk tart előadásokat?

A mintaadó réteg. Fotó: Dalos Péter, COWI

Dalos Péter erős felütéssel kezdett. A képen látható arcot mi háromtonnás aszfaltdzsipekből ismerjük, ott egy tadpole-on ülve üvöltött a mobiljába. És noha a canga szemre megvan másfél milla, erős szemléletváltást jelezne, ha ez a mindenhol jelen lévő, létező emberfajta idehaza is leszállna a magas dzsipről. A COWI mérnöke előadásának minden egyes képéről hosszú regéket lehetne írni, de már a címek is sokatmondóak:

Kerékpáros kultúra? Kulturált kerékpározás?
Vízió
Célok
Összefüggő hálózat
Hely: a közlekedéshez
Hely: a zavartalan közlekedéshez
Hely: a parkoláshoz
Még több hely a kerékpárral közlekedőknek
Gyorsítás…

Elsőként a kerékpáros felület takarítva. Mikael-Colville Andersen, copenhagize.com

…és így tovább. Csak egy-két megállapítása, csemegének. A villanyoszlopok a kerékpárúton/sávon KÍVÜL helyezkednek el (pl. a járdán, de annak is a SZÉLÉN). Ha havazik, legelsőként a kerékpárosok útját takarítják le (gyalogos seprőgéppel, igen: olcsó, hatékony, munkahelyet teremt…).

A koppenhágaiaknak (városvezetésnek, lakóknak, ottdolgozóknak) van víziójuk arról, hogy milyen egy jól élhető város, és célokat tűznek ki ennek elérésére. Például, hogy a 34%-os munkábatekerési arányt 40%-ra növelik. Kitűzték, elérték. Nagyon tanulságos, amit az egyik, az eseményről korábban beszámolt írás kommentjeiben olvashatunk. Míg az idehaza a bringa ellen fröcsögők nagy része azt sem tudja, milyen idő van Dániában (“a videón nyilván meleg hó esik”), addig a folyékony angolsággal beszélő dán “utca embere” a hidegtől kipirult arccal bringázik, mert utálja a tömeg- (mert ott is igen: izzadságszagú és drága tömeg-) közlekedést.

Sávduplázás a kocsik rovására. Elképzelhető volna ez Pécsett? Fotó: Bencze-Kovács Virág, MK

A bicajnak tehát megteremtik a feltételeit: például a meglévő, dupla kerékpársáv további megduplázásával (itthon ezért megkövezés járna, a gyakorlat a Király utcai dafkeautósítás, ezzel a gépkocsiterhelés növelése, aminek újabb utak kellenek, amik viszont tovább növelik a forgalmi terhelést). És noha vannak autós dugók (a munkába járás 24 km-en felüli részének költségét az ottani adóhivatal visszatéríti), a dánoknak van annyi eszük, hogy ezt igyekeznek mérsékelni, és télen-nyáron bringával (is) járnak.

László János, mint manöken. Forrás: Cyclechic

Farmerben és szoknyában: László János előadásának épp az volt a lényegi mondandója, hogy nem kell droidnak öltözni ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat érezni a fagyban a cangán. Okosan megválogatott ruhadarabok, a canga okos fölkészítése, ennyi elég az üdvösséghez. Hogy mindez ne csak pusztába kiáltott prezentáció legyen, ne úgy járjunk, mint az előadás nyitóképeinek filmeszereplője, ezért ahelyt laffantyút is adtak annak, aki kért.

Vagy leffentyűt. Ebben nem alakult ki konszenzus, csak abban, hogy az első sárvédő aljára kötve a filléres, gyorsan elkészíthető kötényke megóvja a kényes cipőt a latyaktól, áztatástól. Bárki kipróbálhatta, aki a MK eme kis ajándékát fölszerelte – ehhez sem kell szakmunkásvizsga: két gumival rákötni a sárvédőpálcára és kész.

László János előadásának másik nagyon figyelemreméltó része a légszennyezettségről szólt. A konkrét mérés (MK, 2008) azt mutatta, hogy miközben a kerékpáros és az autós a szennyezett környezetben (Budavári alagút) ugyanolyan dzsuvát szipkáz be, addig kijutva innét az autó zárt terében ülve még sokszáz méteren mocskos marad a levegő, viszont a bringán azonnal kitisztul.

És hogy ne csak elméletet lássunk, László János az előadását hangulatos CycleChic-videóval fejezte be (“A téli bringázás elbűvölő lehetetlensége”, az ő címüket ‘oroztuk el’, köszönjük), utána pedig CycleChic bringás divatbemutatója következett, amit az egész est háziasszonya, Gyárfás Dorka vezetett le. Télen-nyáron csinosan-csajosan, elegánsan, tárgyalásképesen járni a várost bringával: kétségtelen, a felső sáv már erősen pénzkérdés. Ám ez nem csak a bringán van így, ellenben a látottakat ki-ki a maga anyagi erejéhez mérten meg is varrhatja, a meglévő ruhatárából összeválogathatja, vagy a bringáját az öltözéke színeihez szintereztetheti. De ha ‘fussa’ rá, akkor persze meg is veheti – pártold a honi ipart, természetesen.

srá

Köszönet László Jánosnak és Dalos Péternek a prezentációért, Lévai Gábornak és Dalos Péternek a linkekért.

Fényképillusztrációnk a december eleji budapesti Mikimal Mass rendezvény facebook-oldaláról való, a további képek megnézhetők itt.

MikimalMass Bp, 2011.

A Kerékvaros QR-kódja. Mobilra vele!

Kerékpározz fejben is – vidd magaddal a Kerékvárost a mobilodon, add át az elérhetőségét QR kóddal!A fekete-fehér, zavarosnak tűnő négyzetes ábrát ma mobilkódként szokás emlegetni. Noha tény, hogy illik olvasnia ma már a jobb telefonoknak, maga a “QR-kód egy kétdimenziós vonalkód (tulajdonképpen pontkód), amit a japán Denso-Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Nevét az angol Quick Response (=gyors válasz) rövidítéséből kapta, egyszerre utalva a gyors visszafejtési sebességre, és a felhasználó által igényelt gyors reakcióra. Rendkívül népszerű Japánban, ahol számos plakáton, hirdetésen szerepel és a legtöbb mobiltelefon is képes értelmezni” írja róla a Wikipédia*.

A Wiki szócikkének kódja

Technikailag ez azt jelenti, hogy előállítunk egy fekete-fehér ábrát, azt a mobil leolvassa, mi pedig a mobilon a Kerékvárost elolvassuk. Kényelmes, egyszerű és hatékony: ezért ki-ki mentse a kezdőábrát és terjessze, ahol éri. Ma már egyszerűen előállíthatja, aki akarja, a saját kódját is; a wiki által ajánlott honlapot a wiki cikkének kódját használva bárki könnyedén elérheti.

Leolvassuk a kódot...

Több kerékpáros alkalmazása közül most csak egyet: Geréby Zsófi bringadivat-tervező az általa tervezett ruhák mindegyikébe egy-egy QR-kódot varr, ezek pedig egy-egy városi legendát mesélnek el, hűen ahhoz, hogy a márkanév, amit választott, UrbanLegend – mutatja be a tervezőt némi rezignációval az urbanlegends.hu blog.

...és elolvassuk a Kerékvárost

Ismét egy példa arra, miként több a kerékpár önmagánál, miként generálhat a kerékpáros gazdasági pezsgést maga körül – még válságos időkben is.

Geréby Zsófi egyik terve az urbanlegends.hu-n

srá

A visszetett oszlopok. Fényvisszaverő, biztonságos, igényes

A pellérdi önkormányzat visszaszereltette a kerékpárút középoszlopait. Ahogy azt sokan láthatták – a kerékpárutat még így a hidegekben is rendszeresen használják a bringások -, egy csomó pollert szisztematikusan, gépekkel előre fölfegyverkezve eltávolítottak. Az ottmaradó csonkok balesetveszélyesek: már a nyáron is volt az egyiken komoly bukás, csak a véletlenen múlt, hogy kórházba nem került az áldozat. A lehullott avarban kiváltképpen észrevehetetlenek voltak a csonkok.

A lelopott poller csonkja két hete. "Látja? Nem látja? Na, látja!"

Akik levágták, eldobálták, össze-vissza kaszabolták őket, a maguk kis kényelme érdekében (vadászat, falopás, ilyesmi) szándékosan, előre megfontoltan okoztak balesetveszélyt. Köszönjük. Aminthogy azon sem ártana elgondolkodni, hogy miféle kultúra jellemzi azt az országot, amelynek autósai képtelenek fölfogni, hogy a kerékpárút a gyermekek, asszonyok és – igen – saját maguk biztonsága, örömkerékpározása érdekében épül, és bizony őmiattuk kényszerülnek az építők nem is kevés pluszköltségre. Ezeknek az őmiattuk emelt oszlopoknak ütköznek a gyerekek a bringázni tanulásuk során, amint ez nemegyszer előfordult itt is. Ezt is köszönjük!

A tél eleji karbantartás részeként a kiskert-tulajdonosok számára a hosszú korlátokban átjárót vágtak, így a kiskertekbe tartó gyalogos-kerékpáros forgalom sokkal kulturáltabban bonyolódhat le.

Összességében a kerékpárút újra teljesértékűen használható, és ezt nem is kevesen ki is használják.

srá

Télen cangázni jó

A hideg időben kerékpározni jó, de érdemes fölkészülni rá. Tippek, tanácsok, kitekintés.

Télen is menő

Beköszöntött a hideg, és az elszántabbak rajtaütésszerűen továbbra is kerekeznek, míg sokan megijednek és elteszik a bringát a melegebb napokra. Ám nem kell megszállottnak lenni ahhoz, hogy ilyenkor is a fenntartható közlekedési alternatívát válassza valaki. Nálunk jóval gazdagabb országokban a hétköznapi emberek is sokan járnak télen kerékpárral munkába, iskolába, bevásárolni. Nem mert megszállottak, hanem mert jó. Viszont hogy tényleg jó legyen, föl kell készülni ruházattal, a kerékpár műszaki állapotával és a csúszós utakon mozgással. Aki még nem próbálta, először számolnia kell egy kis kiadással, de ez hosszabb távon busásan megtérül.

Winterbike

A ruházat.

Télen még fontosabb a hagyma-elv, azaz a réteges öltözködés. Télen legalább három héjat visel a kerékpáros. Az alsónemű páraáteresztő: eltávolítja a verejtéket a bőrről. Ez többnyire valami okos műszálból készül; a pamutholmi magába szívja a vizet és már egy kis megálláskor is gyilkosan ráfagy az emberre a legkisebb mínuszokban is. A következő réteg a hőszigetelés, szintén a speciális műszálak a legjobbak.

A külső réteg szélálló, ugyanakkor légáteresztő is kell legyen. Fontos, hogy a mellkas zárt héjat kapjon, és a szellőzést oldalt és hátul oldja meg a kabát, de azért az oldal- és hátszél se fújjon át rajta. A minőség sokszor anyagi kérdés is; szinte tökéletes dzsekik kaphatóak már alig másfélszázezer forintért, noha ezt legtöbbünk nem szerzi be azért. Télen vízálló felső rétegre is szükségünk lesz, dzsekire is és nadrágra is. A jobbak egyben szél- és vízállóak is; igény és pénztárca kérdése, hogy ki mit szerez be. Mint ahogy az is egyedi, kinek hány réteg elég.

Tanácsok máshonnan

Általában ha nem fázol az első tíz percben, akkor túl melegen öltöztél.

Egy jó téli bringásbakancs

A végtagok a legfázékonyabbak, ezekre, ha lehet, még több figyelmet kell fordítanunk. Kezdjük a fejjel; itt adja le a test a legtöbb hőt (20% körül). A sisak magától értetődő, télen lehetőleg zártabbat viseljünk, amit nem fúj át a menetszél. Az ellenző most is létkérdés, a párás időkben ostobán ködlámpázó autósok fénytámadása ellen ez az egyik legjobb védelem (fejet lehajt, padkahatárt néz). A meleg, fülvédős sapka, a sál (akár saját kötésű gyapjú), a símaszk és/vagy egy jó téli maszk, valamint a sisakvédő kapucni (ha nincs külön téli sisakunk) védi az arcot, az orrot, nyakat és fejet.

Az arc, az orr melegen tartása azért is fontos, mert a hidegben összébb húzódnak a légutak, a légzés megnehezül, a teljesítőképesség csökken. A (sí)maszkkal, az arcra tekert sállal ennek elejét lehet venni. A szem védelmére zárt szemüveget érdemes használni, adott esetben a síszemüveg sem túlzás (még ha kölcsönözhet is némi James Bond-fílinget a bringásnak). Lényeges, hogy a szemet ne érje hideg légvonat, de ködben se párásodjon be a szemüveg.

Nem ez a cél!

A kesztyű legyen vastag, víz- és szélálló. Az ujjak végét különösen tartsa melegen, mert ha a keze fázik az embernek, akkor úgy érezheti, mintha pucéran menne az éjszakába. Ugyanez vonatkozik a lábra: a meleg zokni, cipő és kamásni (cipőhuzat) roppant fontos. Léteznek spéci téli bringásbakancsok is, de szintén elég borsos áron; igaz viszont, hogy a használatukkal megússza az ember a rengeteg réteget.

A rossz láthatóság miatt minden ruhadarabon bőven legyenek fényvisszaverő felületek, és csöppet sem árt, ha a felső rétegek rikítók (ún. “neon”-színek).

A kerékpár.

Érdemes megfigyelni a szellemes bringatámot is!

Az első az általános tél előtti átvizsgálás. Meghúz, beállít, olajoz, töröl, tisztít – ha nem műszaki az ember, legjobb beadni a kedvenc bringaszervizbe (Pécsett 8 specialista és 2 nagyáruház is foglalkozik szervizzel). A ráfordított pénz megtérül biztonságban, kisebb kopásban és örömben. A tél elmúltával pedig ismét átvizsgálás kell következzen a nyári üzem előtt.

Spéci felkészítés is lehet

A kenés. A lánc, a bowdenek oldószeres mosás, törlés után téli olajat kapnak, ami egyrészt vízlepergető (nem fagy be a fék, a lánc), másrészt hidegben is kenőképes, és emellett kivédi a sós latyak korrozív hatását. Télen gyakrabban kell olajozni az alkatrészeket.

A törlés. A rárakódott latyaktól, jégtől minden út után meg kell szabadítani a bringát. Nem is csak, mert ha a lakásban tárolod, megöl miatta a nagyi, hogy lecsöpögteted a perzsát. Hanem azért, mert a latyakban lévő só- és homokszemcsék a lánctagokban, a fékpofákon és a felnin koptató réteget képeznek, szinte egy smirglit, ami nagyon hamar tönkreteszi az alkatrészeket. Ezt a lerakódást fontos gyakran eltávolítani. Nem létkérdés, de hasznos a jó sárhányó és a toldalékfülek mind a gép, mind a bringás tisztán és szárazon tartásában.

A jég, a só koptatja a féket, a láncot, az abroncsot

Gumik. Télen puhábbra fújjuk a gumit, hogy nagyobb felületen feküdjön föl. Bordásabb is a külső, éspedig olyan bordázatú, ami kidobja a latyakot és a jeget. A bütykös gumikba be tud rakódni a jég, amitől olyan csúszós lesz a gép, mintha slick aszfaltgumival menne az ember. És persze, ugyanúgy, mint az autókon, a jó téli gumi futója lágyabb, a nagy hidegben is jól tapad. Aki gyakran hajt mellékutakon, hidakon télen, annak megfontolandó lehet a szöges gumi beszerzése is.

Általános használatra szánt jó szöges Nokian

Egy jó Hella lámpa fénycsóvája. Télen is elég

Lámpák. Télen nem csak rövidebbek a nappalok, de sötétebbek is, több a köd és mélyebbek, fénytelenek az éjszakák. Nem csak látni nehéz, de látszani is fontosabb. A rendes világításon kívül nagyon jó beszerezni egy erős, többledes első és hátsó villogót. A hidegben gyorsabban merül, tehát legyen a zsebben tartalékelem, de inkább tartakksi. A hó megakaszthatja a dinamót (agydinamósok előnyben!), tehát tartalék világításnak is nagyon praktikus, de a kemény villogás akkor is jelzi a bringást, amikor a statikus fény a ködben még nem, vagy ha mögötte /szemben xenonfényszórókkal közelít egy másik autó.

Ez a Bush&Müller a maga 315$-os árával már akár működhet is a hóban...

Szintén BM - figyeljük meg a nagy reflexfelületeket és az oldalra is világító LED-et

A technika

Láb földközelben, öltözet föltűnő

Télen az út csúszós, akadályokkal-göröngyökkel teli, a hajtás nehezebb, a beülő hókása miatt néha meg is akad. A téli viszonyok között való haladást be kell gyakorolni, erre a védett parkolók, a lakótelepek csöndes alfeltáró útjai, a parkok alkalmasak. A forgalomba csak akkor menjen ki bárki is, ha már biztosan üli a jeget.

Súlypont. Lehet lejjebb a nyereg, mint nyáron – tanácsolják a futárok. És valóban: a hajlottabb láb plusz-erőfeszítés tekeréskor, ám a talaj közelében lévő lábat összehasonlíthatatlanul könnyebb letenni a földre, amikor kitör a kerék egy jégfolton. Mélyebben ülve egyensúlyozni is könnyebb.

Pécsi Junior SE, Remeterét. Idehaza is jó a hóban

A frissen hullott hóban, a ködben megváltoznak a hangok. Az talán természetes mára, hogy magára valamit is adó bringás nem teker fülbe dugott zenével, hiszen a közlekedési helyzetek zömét füllel érzékeljük – ha a közeledő buszt nem halljuk, az akár ki is vasalhat. A porhó elnyeli a környezet és a forgalom hangjait, és ez azzal együtt, hogy hosszabb úton áll meg és fordul be az ember, veszélyes lehet.

Mindezzel együtt valami nagyon békés dolog a frissen hullott hóban tekerni, ahogy a momentumplanet.com is megjegyzi. És nem megszállottság, hanem józan megfontolás tárgya. A magazin körkérdést tett föl a téli bringázásról:
1. Mit szeret a téli bringázásban?
2. Mi a kedvenc téli bringás darabja?
3. Ossza meg velünk a téli tekerést élvezetesebbé tevő tippjeit!,
és pár választ közzétett a honlapon. Érdemes elolvasni őket.

Amanda Plante, Saskatoon, SK

Maszk, zárt sisak

1. Gyorsabb a munkába, mint busszal.
3. Viselj meleg egyujjas kesztűt és meleg bakancsot, mivel ezek a végtagok érződnek mindig a leghidegebbnek!

Dave Feucht, Portland, OR

Gyapjú malaclopó, semmi drága faxni

1. Szeretem a hideg levegőt, amikor minden becsomagolódik és a sötétséget, amit nem szakítanak meg a nagy villogó LED sisaklámpák, hát ezt.
2. A térdigérő gyapjú nagykabátom óriási a a melegen és szárazon tartásban, még szakadó esőben is.

Quinne DeMaster, St. Paul, MN

A két és fél éves QDM úton a napközibe

Anyu modja:
1. Szeretem a havon biciklizés csendességét, és a jégen, latyakban és a forgalomban való átvágás kihívását.
3. Biztosítsd, hogy minden kényelmes és “fitt” legyen – egy kényelmetlen bringa, egy ficergő kalap és/vagy egy bakancs, amiben fázik a lábad, megölheti a lelkesedést.

Jana Velo, Minneapolis, MN

Télen is csajosan

2. A saját készítéső gyapjúsálam nagyszerűen melegen tart, de bármikor lehúzhatom, hogy szellőzhessek.

3. Jeges időben két bordás gumi meglehetősen le tud lassítani. Jobban szeretek télen elöl bordás és hátul sima gumival tekerni. Az első elég irányíthatóságot ad, a hátsó egy kicsit gyorsabb gördülést. Emellett a farolgatás (és az esés kivédése) kiváló az izmok karbantartására!

És végül egy “nehézsúlyú”: Michael Lemberger, Madison WI

Profi szerelésben

2. Lake MXZ302 bakancs (kb. 270$ – SÁ), Mountain Hard Wear Superpower Transition soft shell dzseki (500$ fölött) és hómobilos egyujjas kesztyű.

A megszállottak

Hivatásforgalom? Sport? Mindkettő?

Tagadni sem volna érdemes, hogy vannak a hóban-jégen kerékpározásnak fanatikusai is. Persze, mert jó… és ahol vannak igazán kemény téli tájak, ott a kemény próbáknak sincs akadálya. Nekik szól az icebike.org honlap. Itt olvashatjuk a következőket, amik azonban bizonyos fokig minden téli kerékpárosra igazak lehetnek.

Egy kép Szlovákiából

“Végül a legfontosabb. Amit itt az ICEBIKE honlapon látsz, semmit se végy ajánlásnak arra, hogy üvöltve rohanj ki valami óriási fagyos vadonba a bringádon anélkül, hogy tudnád, mit teszel, vagy hogy menj valakivel, aki ezt teszi.

Ha valami törik:
Bajba kerülhetsz New York állam északi részében.
Komoly bajba kerülhetsz Észak-Minnesotában.
Komolyan meghalhatsz Közép-Alaszkában.

Ez a jégbringásokkal ritkán esik meg, mivel ők túl értelmesek, viszont minden évben eltűnik néhány hómobilos és síelő Alaszkában, a Yukonon és más fagyos tájakon. Az Észak nem szívesen látja a hülyéket”.

Simor Árpád

Források, linkek:
http://momentumplanet.com/articles/how-to-ride-in-the-snow
http://www.pinkbike.com/news/article2340.html
http://momentumplanet.com/articles/visibly-safe-ways-to-bike-at-night
http://www.lakecycling.com/
http://www.peterwhitecycles.com/headlights.asp
http://www.gearmag.hu/mountain-hardwear-transition-super-power-jacket-shell-layer
http://www.schwalbetires.com/node/1368
http://www.peterwhitecycles.com/studdedtires.asp
http://icebike.org/Clothing/clothing.htm
http://www.icebike.org/Equipment/tires.htm

http://www.bicyclinglife.com/Recreation/wintercycling.htm

http://bikepirates.com/2010/11/winter-riding-workshop-this-sunday/

http://www.theurbancountry.com/2010/11/bicycling-in-winter.html

Nem csak Bp.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer pár bringás, aki használta a fejét. Összedugták és kisütötték, hogy a harmadik évezred elején szép ugyan a számlálóbiztos a Körút sarkán az esőben, amint ázott papíron strigulázza a bicikliskat, de sokkal jobb, ha beszélnek a tények. Így született az UrbanCyclr. Az UrbanCyclr egy apróka alkalmazás az okostelefonon, ami rögzíti, amerre megyünk. Eddig még egy sima tracklog progi is lehetne egy többé-kevésbé pontos csiganyálhoz, azonban a dologhoz tartozik egy szerver is, amire az utunk végeztével föllőjük a ‘csiganyálunkat’, és az összesíti, hogy az adott útvonalon újabb bringás haladt el.

Androidra és iOS-ra is

Az eredményt azután egy látványos grafikai felületre dolgozza föl. Ennek alapja az elterjedt internetes térkép, ami már szinte minden telefonon is elérhető, és erre vörös vonalakkal rajzolja rá a bringások anonim trackjeit. Minél több bringás ment egy úton, annál vastagabb a vörös vonal. Egy szempillantás alatt áttekinthető, hogy az adott városban merre jár a legtöbb bicajos. Épp úgy, ahogy az úttervezők is jelzik az egyes utak forgalmának nagyságát. Csak itt az érték percre aktuális és hiteles.

iTunes-ben így indulunk

Ez sem tökéletes persze: Mári nénitől, aki a piacra viszi a krizantémjait egy pofás kis bringautánfutón, komótosan taposva a tringája pedáljait, tőle nemigen várható, hogy az iPhone 4-esére seperc alatt fölgyűri az appot a honlap qr-kódjával. De nagyjából-egészéből mégiscsak hű képet kaphatunk, például ha csak arra gondolunk, hogy Pécs bringásforgalmának zömét e percben az egyetemisták adják, és tőlük azért nem olyan idegen a technikai háttér.

Ami elérhető Androidra is és iOS-ra is. És ami eredetileg budapesti projektként indult, de ahogy a fejlesztők már a nyáron ígérték, most már működik az ország egész területén, Pécsett is. Fontos, hogy ‘aki hallja, adja át’: minél többen töltjük le és használjuk, annál pontosabb és annál jobban segíti a város döntéshozóinak munkáját egy élhető közlekedésű város kialakításában.

Az utolsó lépés iPhone-on

Telepítés után kirak a gép egy ikont, erre koppintva indul az app. Start, elkezd rögzíteni (ha hívás jön, megbújik a háttérben, és működik más tracklog progik mellett is, én az Everytraillel próbáltam ki). Az út végén Stop, ez egyúttal a feltöltési parancs is. Ha nem sikerül, újrázni lehet a feltöltést. Jegyzi az országosan fölrögzített össz-úthosszat és a magam-föltöltötte össz-úthosszat.

Ennyi az egész. Népdalokat nem kottáz és egyéb figurákat sem tud, de amit igen, az épp kapóra jön nekünk.

(A képek forrása a http://www.urbancyclr.com/ honlap és az iTunes)

Az Országúti Gálya Pécsett

Az elmúlt néhány hét zsúfolt volt kerékpáros-eseményekkel. Annyira, hogy nem is tudtunk mindenről előre hírt adni, így most utólag tudósítunk róluk pár szóban. Jópár szóban.

Szeptember 19-én a Pécsi Városfejlesztési nonprofit Zrt. kezdeményezésére Pécs – Egyetemvárosi kerékpárhálózat fejlesztése tárgyú DDOP pályázat tervegyeztetése folytatódott. Ha minden jól megy, ez a projekt összeköttetést fog teremteni az Ifjuság úti egyetemi részek és a Zsolnay-negyed, valamint a Zsolnay V. úttól délre, a Balokány melletti új létesítmények között (könyvtárfunkciók, stb.). Az egyeztetés nagy élménye a tervező, aki olyan alapossággal vezette föl a tervezés közben fölvetődött dilemmákat, hogy abba “nem létezett belekötni”. Ritka az ennyire alapos és széleslátókörű, figyelmes tervezés. Csak remélni lehet, hogy Ládonyi Ákos nevével még sokszor találkozunk majd.

Egyetemváros projekt. Köztes terv, 1. szakasz

Nagy tanulsága ennek a projektnek, hogy számos olyan kényszeredett megoldást tartalmaz, ami nem lenne, ha az EKF kapcsán elvégzett munkák tervezésekor – ahogy azt egyes szegényebb országokban: Német-, Franciaország vagy Hollandia, kényszerűen megteszik – már eleve számoltak volna a tervezők a kerékpárral. Így azonban a beszuszakolt parkolók, szeszélyesen önkifejező gyökérvédő padok és hasonlók nem csak a tervezést nehezítik meg, nem csak nyögvenyelősebb lesz az új kerékpáros útvonal, de lényegesen többe is kerül. A végleges nyomvonal kialakítása sok kompromisszummal, folyamatos változtatások közepette jelenleg is folyik.

Pace - Peace - Pécs projekt

21-én, szerdán a Föld Napja alkalmából szervezett eseményeket nyitandó a PTE Fenntartható Fejlődésért Szakkollégiuma tartott egésznapos kerékpáros fórumot (a Pécsi Zöld Körrel közös szervezésben). A Peace-Pace-Pécs projekt (kb. am. Béke-Iram-Pécs) keretében az előadók széles keretben járták körül a pécsi kerékpáros lehetőségeket. Nagy Csaba alpolgármester (aki kerékpáron érkezett az előadásra) az elmúlt pár évben megtett városi lépésekről számolt be, olykor hangosan töprengve gondokról és megoldásokról is. Emellett említette a most megpályázandó Egyetemváros kerékpárút-projektet is.

Pace - Peace - Pécs projekt

Ennek kapcsán hangzott el a kérdés, hogy azokat a szakaszokat, amik nem kerülnek éppen sokba: az egyirányú utcákban a kétirányú kerékpározásra alkalmassá tevő táblákat, a kisforgalmú szakaszokon a zöld-sárga táblákat igazán már most kitehetné a város. Nagy Csaba válaszában jónak tartotta a gondolatot, és megígérte, utánanéz, hogy ezt a pályázati föltételek lehetővé teszik-e. Sajnos ugyanis a legtöbb pályázati projekten szinte egy ceruzavonás sem eshet addig, míg a bírálók rá nem bólintanak az ügyre és erről pecsétes papír nem születik, és ha valaki mégis belekezd, könnyen elbukhatja az egész bulit.

Bencze-Kovács Virág, akinek a nevét az elmúlt években a Magyar Kerékpárosklubból ismerhettük meg, nemrégóta a BKK kötelékében végzi a munkáját. Előadása komplexen, közlekedésszakmai szempontból mutatta meg a kerékpározást lehetővé és örömmé tevő közlekedés-szervezési eszközöket. Jó volt hallani, ahogy nem “autósokról-biciklistákról” beszélt, hanem különféle eszközökön közlekedő emberekről. Ma már, mondta, a laikusok sem (és a szakma pláne nem) buszok vagy bármi más eszköz egyik helyről a másikra jutásáról beszélnek, egy út nem akkor jó, ha minél több buszt vagy villamost tud átengedni, hanem akkor, ha minél több ember minél egyszerűbben eljuthat A-ból B-be. És tudjuk, hogy a legjobb mód nem egy és nem két helyzetben éppen a kerékpár.

A délelőtti szekció záróelőadását dr. Novotny Iván, a Pécsi Túrakerékpáros Klub alapítója és elnöke tartotta, az elmúlt két évtizedben a kerékpáros szervezetek (zömmel a PTKK) által végzett munkáról. A ’90-es évektől kezdve rajzolta meg azt az ívet, ahogyan a városban a kerékpáros közlekedés szempontjából fontos irányait fölvázolva, majd a város az első óvatos lépéseket megtéve az egyesület letette azokat a munkaanyagokat, amelyek mind a mai napig megalapozzák a további elképzeléseket. A máról szólva természetesen nem maradt ki, hogy a PTKK az MK pécsi területi szervezetével karöltve, és minden jó elképzelésekkel bíró szervezett és egyéni bringás előtt nyitottan aktívan ténykedik a Pécsi Kerékpárforgalmi Munkacsoportban, melyet a város is partnerként fogad el.

Autómentes Nap - Trindem

A délutáni szekciót Gida Attila nyitotta, aki a Nemzeti Közlekedési Hatóság munkatársaként a folyamatról beszélt, ami az elképzelésektől a megvalósulásig terjed egy kerékpárút építése során. A hatóság szerepének részletes kifejtése után a résztvevők tisztábban láthatták, hogy a szakhatósági munka célja nem az akadályok gördítése a megvalósulás elé, hanem a biztonság útműszaki feltételeinek kikényszerítése, olykor az egymással ellentétes érdekek közti összhang megteremtése. Gida Attila előadásából egy szolgáltató, emberközpontú hatóság képe rajzolódott ki.

Autómentes Nap - Bringanti-tandem

A későbbi előadások – “pizsamás szekció” – témája a kerékpáros biztonság (e sorok írójának előadásában), majd a kerékpáros turizmus lehetőségei, hasznai, céljai és eszközei Pécsett, valamint a közelebbi és a tágabb környezetben. Benovics Gábor, a DDKIKK szakmenedzsere lendületes, meggyőző előadásban mutatta be, hogy a kerékpáros turistáknak lehetnek ugyan különleges igényeik, mégis, a műfaj egészében ugyancsak szépen hozhat a konyhára, ami egy eléggé leszakadt régió számára nagyon nem mindegy.

A sort a Velosophie bemutatkozása zárta – már akinek be kellett mutatni, hiszen Mata Csaba és stábja mára részévé vált a város hétköznapjainak. De ha még ez is kevés, az egyetem előtti járdán ezen a napon látványszerviz fogadta a járókelőket, így az is megismerhette ezt a csapatot, aki beljebb, a hangulatos vetítésen nem tudott részt venni.

Az előadások vetítettképes anyaga megtalálható a Fenntartható Fejlődés Szakkollégium honlapján.

22-e természetesen Autómentes Nap. A szervező idén az Ökováros-Ökorégió Alapítvány volt. Az esemény centruma a Kossuth tér volt, és végre ki tudott türemkedni olyan területre is, ami egyébként az autóval közlekedőké. A rendezvény pörgősen, jó látogatottsággal haladt. Bringás szempontból (is) a fő attrakció az Országúti Gálya volt.

Alternatív közösségi közlekedési eszköz

Ez a 11-személyes kerékpár a maga nemében egyedülálló, és sokan ki is próbálták, milyen végigtekerni vele a Konzumtól a Zsolnay-szobor mellett le, a Nagy Lajos király útján és aztán föl a Rákóczi útig, azon vissza. Noha műszaki hiba miatt a Gálya korábban kiállt, így is majd’ 200 ember próbálhatta ki a letekert 42 km-en. A téren mindeközben a Free Mobility Egyesület speciális kerékpárjait, a Kresz-park bringáit és Bringanti remek Pino-replikáját hajthatta, aki aktívan gondolta el ezt a napot, de az NBG Berg-gokartjai sem pihentek egy percet sem, mint ahogy a VBB Kresz-tesztekkel kivonult elegáns rendőrei és csinos rendőrhölgyei sem.

Szélvész Szakosztály - max. 100!

Összességében ez a nap is jól sikerült, és ami nem, az is leginkább tanulság lehet. A csak félpályás lezárás a Rákóczi úton inkább zavart okozott, mint határozott figyelmet keltett. A tiltó táblákat az autóvezetők magától értetődően vették semmibe, és az időközben előkerült rendőrök előtt többen felháborodva kérték ki maguknak, hogy a megfordulás akrobatamutatványával kelljen bíbelődniük. Ennyit a szabály-nem-követő kerékpárosokról. A fél útpályán beengedett, leharcolt buszok korommal-füsttel okádták tele az elszánt árusokat és látogatókat – igen fontos, hogy a legközelebbi rendezvényre a buszok se mehessenek be. Kivált, ha olyan kényelmes kerülőpályát kaphatnak, mint a Rákóczi úttól kicsit lejjebb a Nagy Lajos király útja.

500 méter

Vasárnap, 25-e az abszolút civil rendezvények napja volt. Az “500 méter” a ZöFi által szervezett eseményre lezárták (igen!) a forgalom elől a Rákóczi út “A” villanyrendőrtől a Nagypostáig tartó szakaszát. Görderszkás bemutató, aszfaltrajzverseny, street-ball – és ide futott be a Kritikus Tömeg 12. pécsi gördülése is.

KT - gyülekező

A Kritikus Tömeg ezúttal a hidakról, az átkelésről üzent. A fél négyes gyülekezőt követően – illő, 5-6 perces csúszással – “A” villanyrendőrnél a Rákóczi úton balra zúdult a tömeg, majd az Elqotech előtt elkanyarodva a K1-es fahídjára tértünk. Itt a híd állapotára tekintettel elnyújtott sorban, egyesével-kettesével haladt el a tömeg. Nem akármekkora tömeg mégpedig: a becslések 1200 főig merészkedtek.

A K1 hídja (fotó: Lévai Gábor)

A K1 hídjának megjavítása nem csak időszerű, de sürgető is. A konstrukciója sem volt nemhogy nem szofisztikált, de különösebben igényes sem – az épphogy szintű faanyagvédelemmel karöltve ez garancia volt arra, hogy a vandálok első felkérésére lágyan megadja magát, de az idő sem bizonyult kikosarazott kérőnek. A javításra a szándék megvan, csak a szokásos, a pénz hiányzik. Biztató azonban, ami Nagy Csaba alpolgármester szerdai előadásában elhangzott: a faanyagot már megvásárolta a város.

A Megyeri útnál (fotó: Lévai Gábor)

Az elnyújtott tömeg azután a Megyeri úti vasúti átkelőnél tömörödött össze. Az eleje határozottan emelt, a vége tanácstalanul leült. A bő negyedórás várakozás érdekes eszmefuttatást enged meg a csomóponttal kapcsolatban: 1000 ember negyedórás várakozása 250 munkaórát, nagyon szolidan 2000 forintjával számolva félmillió forint ára kieső időt jelent. Ha csak háromnaponta számolunk ennyit, a kieső munkaórák árából akkor is egy év alatt összejönne vagy ötvenmillió forint, és ennyiből talán csak föl lehetne építeni egy attraktív kerékpáros-gyalogos-babakocsis-kerekesszékes felüljárót.

Egy kiváló hazai példa. Kaposvár, kerékpáros vasúti felüljáró (és babakocsis és gyalogos és kerekesszékes és...)

Akinek ez furcsa, azt hadd emlékeztessem arra, hogy Pécs negyven éve még igazi Kerékváros volt. Naponta ezrek jártak munkába és iskolába kerékpáron, és csak a hetvenes években indult felüljáró-építésekkel megkezdődött szemléletváltásnak sikerült kiszorítania a kerékpárosokat az utakról. Kiszorítania, fogalmazok, és nem véletlenül ennyire határozottan. Az új felüljárókról konzekvensen lemaradt a kerékpárnak alkalmas hely és felhajtás, a járdák még gyaloglásra sem, pusztán mentési munkákra lettek tervezve. A környező utak csomópontjai még autóval is kockázatosak, és a bakterek a felüljárók áldásos mellékhatásaként kezdtek irgalmatlanul ráérni, félórákat elvárakozgathatott az elszánt kerékpáros.

A kerékpár(os) környezetbarát. Megőrzött fa a kaposvári felüljáróban

Ezért újra fontos kérdés a város észak-déli kinyitása a kerékpározás számára is, és ezt igyekezett kommunikálni az idén őszi Kritikus Tömeg is.

I. Ormánsági Zöldút, avatótúra

Hétfőn tartotta újjáalakuló ülését a Dél-Dunántúli Kerékpárturisztikai Egyesület. Az eseményt az teszi különösen aktuálissá, hogy Pécs kevés kitörési pontjainak egyike épp a turizmus lehet. A turizmus alatt persze nem csak a megaberuházások által vonzott, fél csatahajónyi tömegeket kell érteni. Ugyanilyen fontosak a város és a vidék természeti értékeire, múltbéli örökségére, az itt lakó emberekre fogékony turisták. Az ő “megfogásuk” másfajta gondolkodást és megközelítést igényel, és az ő esetükben sokszor kisebb beruházással, de több, és főleg rendszerszemléletű gondolkodással célt érhetünk. Ugyanilyen fontos, hogy az e piacon ténykedők együtt tudjanak működni, egyáltalán hogy tudjanak egymásról és össze tudják hangolni erősségeiket és céljaikat. A kerékpáros turizmus Pécs számára komoly lehetőségeket rejteget, és ha Pécset mondunk, akkor a környékről is beszélünk a Balatontól a Dráváig és még tovább.

Ormánság, Zöldút. Varázsos fények, víz, zöld, levegő

A hetet olyan bringás esemény zárta, amely mintegy az előbbiek illusztrációja is lehet. Az I. Ormánsági Zöldút avatására 2-án, vasárnap délután 2-re gyűltünk össze a kémesi malom udvarán, a Fenntartható Ormánság nonprofit Kft. szervezésében. A helyiek, pécsi és környéki kerékpárturisztikai szakemberek, érdeklődők jó hangulatú, laza 30 km-t tekerhettek csöndes, nyugodt ormánsági utakon. Ahol már nem lehetett tekerni, ott gyalog: a Dráva partjára lejutáshoz érdemes volt letámasztani a cangákat, olyannyira, hogy többen térdig bemerészkedve áztatták ki a fáradtságot. Aztán tovább, pár pihenővel bögrecsárdánál és országúton, és a célbaérkezőket nagyszerű kemencés lángos várta – és olajban sült is, kapros túróval és igazi fokhagymával.

A túra egy szakasza

A malom különben régi villanymalom, mellette hatalmas góréval a tetején tágas gazdasági épület. Ezt ötletesen fölújították, parancsnoki szoba és háló, vetítőterem és szövőház található benne. Már most nagyszerű bringabázis, és nemsokára a malom is turistaszállóként működhet pályázati pénzből.

Az elmúlt hetekben Pécs újra igazi Kerékváros volt. Reméljük, hogy folytatása következik!

Simor Árpád

Az egyes eseményekről részletes infók olvashatók balra.

srá