Fából vasparipa*? Mikorra óhajtja?
Fahidakról írok (és előre szólok, hogy hosszan), de hogy miként kerül ide a fakerékpár (mint light vasparipa, aminek a lényege a vaskarika, ezúttal fából), az is ki fog derülni.
A híd nem csak közlekedési alkalmatosság („forgalmi hálózati elem”), hanem ősidők óta nagyon erős szimbólum is. Az ember leglényegét, a valahonnan valahová eljutást jelképezi, és egyúttal a szétválasztott helyek összekötését, valamint a posztmodern kor alapparadigmáját, a kooperációt is, az együttműködést. A fa ugyanilyen régi és ugyanilyen erős jelkép mind a magas, mind a népművészetben. Az életet, a magasba eljutást, a teremtő és a kozmikus szféra elérését, a megújulást szimbolizálja, ugyancsak megannyi ősi célt. Emellett a fosszilis energiák fogytával az ipari forradalomból kiábránduló posztmodern ember a fában olyan régi-új alapanyagot is talált, amely választ adhat egy sor kínzó gondra: egy fa az élete során tonnaszám köti meg az üvegházhatásért felelős gázokat, és mindemellett a belőle készült késztermék bennefoglalt energiatartalma föltűnően csekély.
Az a technológia, ami lehetővé tette a fa modern építészeti alkalmazását, nem túl régi, alig 100 éves. A rétegelt-ragasztott fatartók igazi elterjedése még ennél is rövidebb múltra tekint vissza: alig 50 évre. Az eljárás lehetővé tette, hogy nagy fesztávokat átívelő tetők készüljenek csarnokoknak, magtáraknak, uszodáknak, Hajnóczy utcai kispiacnak. Magyarország is bírt világszenzációval: a harkányi gyógyfürdő fedése a hetvenes évek elején mindenképpen az (volt), egy kénessavas közegben, akácból emelt szerkezettel.

Egy 1860-ban épült fahíd, amit kifejezetten a turistáknak szánt csemegeként szerepeltetnek a nemzeti park honlapján (a források a cikk végén)
Azt, hogy a kerékpáros turizmus komoly gazdaságfejlesztő hatással bír, azt, hogy a turista csalogatásához szükség van igazi attrakciókra, azt, hogy Pécs jó adottságait ügyesen kell kommunikálni, az ember szégyenli is leírni, annyira magától értetődő. Mégis, ha szétnézünk ezen a pos(z)t-EKF városon, nyomát sem látjuk sem a kerékpáros- (vagy bármi egyéb szelíd) turizmust idehúzni szándékozó beruházásnak, sem gusztusos, valódi építészeti attrakcióknak, sem e jövőtudatos kitörési pont érdemi marketingjének.
A jelen és a jövő közt a híd a fahíd.
Túl azon, hogy persze óvakodni kell mindenkitől, aki egy, mindig csak egyetlen varázsszer alkalmazásától csodát remél, és kiváltképpen azoktól, akik e felelőtlen csodavárásra másokat is rávenni akarnak, szóval túl mindeme csalókon mégis hadd mondjak itt néhány érvet a fahidakért.
Nem úgy általában a fahidakért, hanem kínos distinkcióval: csakis a JÓ fahidakért. Egyrészt mert rosszak, igénytelenek és semeddig sem tartósak túl nagy számban épülnek maguktól is, és épp elég kárt okoznak nem csak a fölöslegesen beléjük ölt pénz miatt, hanem azért is, mert az átlagember azt hiszi, hogy a fahíd az olyan, hogy rossz.
Hát nem. A fahíd, ha jó, akkor impozáns szerkezet, látványelem, amin ráadásul jobb is kerékpározni, mint akár aszfalton, akár vaslemezen. Talán nem csúsztatás, ha a kerékpáros körpályákat hozom föl példának, amelyek szintén fa pályatesttel készülnek. A jó fahíd azzal, hogy látványos, komoly turistacsalogató lehet, és a szellemesnél szellemesebb megoldások mágnesként vonzzák a sajtót is. A jól megépített, mérnökien szép fahíd szinte magától adja el az építtető közösség idegenforgalmi szolgáltatásait, a várost. A jól megépített fahídról állandóan ír a sajtó.

Nem véletlenül sztárolják ezt a hollandiai Sneekben álló fahidat - építése, telepítése, faanyagvédelme nagy tudásokat testesít meg, megjelenése minden extravaganciájával együtt arányos
Emellett egy jó fahíd akár még olcsóbb is lehet egy más szerkezetűnél. Túl ezen pedig könnyebb, és például egy természetvédelmi területen az is fontos szempont, hogy a látványa belesimul a tájba, még ha részleteiben esetleg ugyancsak technicista is.

Technika, környezettudatosság és környezetvédelem párosul esztétikával: a Sárkányfarok-híd Németországban
Fából egészen nagy teherbírású szerkezetek is építhetők, egészen hosszú időre (a legrégebbi, még álló fahíd úgy 800 éves). Mégis azt mondhatjuk, hogy a jellemző alkalmazási területük a gyalogos- és a kerékpáros forgalom. Kecses, könnyed szerkezeteket építenek a világban, amelyek akár föl-le, akár jobbra-balra kígyózva követik a tájat és a felhasználási célt. Az öncél turisztikai attrakcióvá is válhat, mint pl. Stájerországban, ahol St. Georgen és St. Lorenzen falu a „Fa útja” négy elemből álló látványosságsora fa kirándulóösvényt, két fafödémű gótikus templomot és egy fahidat vonultat föl. Ez utóbbi, az Európa-híd jelenleg Európa legnagyobb (85 m hosszú) olyan fahídja, amelyen teherforgalom is megengedett.

Minden használati igényt kielégít, plusz idegenforgalmi attrakció. A 85 m-es Európa-híd fából, Stájerországban
Idehaza is egyre több település él ezzel a turistacsalogató eszközzel, mint például Szarvas: „A Víziszínpadon számtalan, fiatalokból álló csapat várta a ritka természeti jelenséget egy-egy ital mellett. Annak ellenére, hogy a Hold-fogyatkozás korántsem volt olyan látványos, mint ahogy azt várták, kárpótolta őket a látvány, amit a kivilágított új Víziszínpad és a Fahíd nyújtott. Az utóbbi páros nyert. látvány terén, igaz, ezt majd minden nap megcsodálhatjuk.”
Így tehát a Magyarországon zömmel jóindulatú szakmai bumfordizmussal, sokszor szomorú igénytelenséggel összetákolt, szegekkel összebarmolt gerendaszerkezetek remélhetőleg a múltéi. A mai kor szerkezetei a lenyűgöző látványt magasszintű technológiák, különféle szerkezeti anyagok – acél, üveg, beton, kompozitok – kombinációjával érik el. A ma idehaza is elérhető high-tech alkalmazása a gyártóiparban is munkahelyeket és gazdasági pezsgést teremt, és például a soproni egyetemen is komoly műhelymunkában nevelik ki a nagy szellemi tőkét jelentő, friss szellemű mérnököket. Nem beszélve arról, hogy a fahídépítés az erdőkből is a nagyértékű, drága faválasztékra tart igényt, ezzel pedig többletfedezetet teremt a fenntartható erdőgazdálkodáshoz (ami az erőműbe hurcibált tüzifáról nagyon nem mondható el).
És hogy miként jön mindez a kerékpározáshoz? Egyfelől a jövő kerékpáros (és gyalogos!) infrastruktúrájának szükségképpen egyre nagyobb számban kell a fahidak is elemeivé váljanak. Másfelől, bármilyen meglepő, de szinte ugyanazzal a technológiával, amivel hidat, kerékpárt is lehet építeni fából. Frédi-Béni szintű poént is, de high-tech varázslatot is, és most épp ez utóbbiról beszélünk. Az itt bemutatott példák németországiak, de tudok magyar diplomatervről is, ha fotóval nem is szolgálhatok róla.
A fakerékpár tehát korántsem tréfa. Egy-egy sorozatpéldány ára bőven több, mint félmillió forint, de aki extrákat akar, az nyilván mélyebben a zsebébe kell nyúljon.
Ha nem vagyunk fafejűek, akkor persze tovább is gondolhatjuk a fakerék-kérdést. Az ország első kerékpáros körpályája Pécsett állt, mégpedig Gyárvárosban. A Millenáris a pécsi pálya után épült (a Városligetről beszélünk, a valahai Ganz-telep Budán csak egy csúsztatós névadás révén lett M-park). A kerékpáros sport ma idehaza gyakorlatilag egy fillér központi forráshoz sem jut, ennek ellenére komoly eredményeket mutat föl, még olimpiai szintet is – akkor, amikor az agyontámogatott sportok eredményei évről évre drámaian romlanak (l. pl. a fogyatkozó olimpiai érmeket).
A kerékpársport annak a kevés látványsportnak az egyike, amelyik önmagát képes még idehaza is eltartani, illetve amelyik képes teljes régiók idegenforgalmi reanimációjára. A Tour vagy a Giro az eltelt évtizedek alatt persze nemcsak a gazdasági siker, de a halálos dopping és némiképpen a korrupció szinonimájává is vált, de a hazai kerékpáros versenysportra ezeknek az árnyéka sem vetül. Egy tiszta sportág az általános romlás közepette!
Pécsnek tehát kellene, és komoly haszonnal kecsegtetne egy kerékpáros körstadion. Egy velodrom, ahogy a világban hívják, látogatják és közvetítik a 412 méter hosszú fapályát és a köré épült stadionszerűséget. Valahol a vasút mentén, hogy ha majd országgyűlési képviselőink és repivendégeik is a gyönyörű magyar vonatokon (igen!) utaznak Pécs, Bécs és Pest között, akkor a repivendégek is és az eccerű turisták is azonnal láthassák: ez a város világversenyekre képes.
Álom? persze. Hogy mennyire az, arról azonban talán a pénz is mesélhet valamit. Egy nemzetközi, fullextrás pálya kulcsrakészen az EKF-es építkezések egyhatvanad részéből simán kijön, a többleköltségeket is beleszámítva egy százalékából. A szerződött napra, a szerződött minőségben – az átadási ünnepséget már egy nemzetközi verseny megnyitójaként lehet szervezni. De lehet, hogy tévedek, és mégiscsak fölösleges Pécsnek az a nagy hírverés…
És végül, nehogy túl komolyan vegyük magunkat, hadd álljon itt egy „köztéri csínytevés”, ha már a kerékpártámaszok kimerítő témát adtak az elmúlt évben városvezetésnek, építészeknek és bringásoknak egyaránt (köszönet a FATÁJ hírportálnak):

Szedjük rendbe a kerékpárosok fésületlen seregét! Kézzel készült, 180 kilós bringatám. A lakatolás vascsövei pontlevonást érnek.
Simor Árpád
*: a címbeli szójátékot a neten leltem. Megköszönöm, ha valaki nyilvánosan kisegít, hogy kitől származik.
Források, érdekes linkek:
http://www.steiermark.at/cms/beitrag/10044504/87861/
http://www.fataj.hu/2011/07/051/201107051_Fahidak_JovobeMutatnak.php
http://bikemag.hu/verseny/hogyan-tegyunk-harckeptelenne-egy-komplett-nemzeti-valogatottat
http://www.watchthisspace.ca/pixelpost/index.php?showimage=433
http://www.fataj.hu/2011/07/061/201107061_GigantikusFafesu_kerekpartarolo.php
казино вулкан в спб [url=http://kazino12.gallerywebcamgirls.com/post924.html]интернет казино cristal 76 ru[/url] покер холдем для компа [url=http://kazino12.gallerywebcamgirls.com/post1232.html]вулкан казино играть на деньги[/url] игровые автоматы без регистрации про мишку [url=http://kazino12.gallerywebcamgirls.com/post560.html]три д игровые автоматы online[/url]
карточная игра кинг правила [url=http://kazino13.gallerywebcamgirls.com/node640.html]казино египет[/url] карточные игры nokia и [url=http://kazino13.gallerywebcamgirls.com/node1430.html]скачать покер холдем онлайн[/url] казино games.