Öt dollárt ér vagy hatezret? Ez a canga állítólag Floyd Landisé volt

Egy amerikai fiatalember egy rendőrségi árverésen öt dollárért vett egy lapos gumijú, törött pedálú gépet, és most hatezer dollárt kér érte. Logikusnak látszik, hogy vett egy romot és hangyit följavította. Az igazság azonban ennél valamivel árnyaltabb.

A kerékpár Floyd Landisé volt, 2007-ben indult vele egy mountain-bike-versenyen, egy évvel azután, hogy megnyerte a Tour de France-t. A gépet Landisnek egyedileg gyártották le, és például a pedál, amit a laikus töröttnek gondolna, miközben valójában egy speciális, kifejezetten Landisnak gyártott darab, annakidején 8.000 dollárt kóstált.

Landist különben aztán doppingon kapták (akárcsak csapattársát, Lance Armstrongot), ami nem járt a karrierje fölívelésével, de nem tudni, hogy ez kapcsolatban van-e a kerékpárjának rendőrségi felbukkanásával. A cangát mindenesetre nem kereste senki, és lopottként sincs nyilvántartva.

A hírt az Owenton News Herald nyomán a Yahoo közölte.

Évtizedek után úgy látszik, hogy a város vezetése komolyan veszi a kerékpározásban megtestesülő lényegi közlekedési alternatívát, és gyűjti az információkat, miképpen tehetné a várost élhetőbbé a közlekedés olyan fejlesztésével, amelyben a bringázás fontos szerephez jut.

Csakhogy a bringás mozog, nehéz megszámolni. Amellett a bringás vagy csak készenlétben tartja a cangát, hátha módja lesz egyszer használni, vagy rejtekutakon jár, vagy… sok lehetőség van.

Itt és most viszont föltesszük a kérdést: vajon ki merre menne kerékpárral? Munkába, iskolába, óvodába, (be)vásárolni, okmányirodába, pontyosvesszőt tenni a Malomvölgyi tó vizére – bármiért? Várjuk az ötleteket itt a KerékVárosban, de a személyes e-maileken is.

A gondolkodást megkönnyítendő alább fölsorolunk pár ötletet. Útvonalakra és “keramódokra” (a szakszavakat kedvelő ínyenceknek: intermodalitásokra). Először lássuk, merre is volna fontos, hogy a városban kerékpárral jól és biztonságban járható “főutak” készüljenek. Szerintünk ezek közül a legfontosabbak:

A Belváros. A Széchenyi tér kiemelkedő kerékpáros csomópont, és fontos volna a belvárosi egyirányú utcák kerékpározásra való kijelölése. Ám ezek az utcák szűkek. Jobb volna a Király utcát használni kerával, egyúttal a baromorcájú módon a gyalogosokat riogató kétkerekű hazardőröket keményen büntetni? Vagy nem? Sakkozzunk: pusztuljon a gyalog?

Belváros – Budai vám. Megoldatlan szakaszok, veszélyes kereszteződések. Fontos volna valóban eljutni bringával a Belvárosba a Budai vámtól?

Belváros – Pote. Egyetemisták! Hiányzik nektek a Hungárián az összeszorított foggal centikre előzgető bömcsis?! Vagy jobb volna a Nagy Jenő utcát cangabaráttá tenni? Kijutni a Szigeti úton a FEEk-re is, meccsre is?

A K20 befejezése a hiányzó szakaszok bepótlásával (ennek a kerékpárútnak is de szép neve van… szal ez vezet a Domustól az Urán buszvéghez), a K1 rá- [vissza-] kötésével a Domusnál (valljuk be, ez a K1 név se rossz… a Domustól vezet Kertvárosba, majdnem a Nevkóig, sőt: ki a Malomvölgybe!). Némi állapotjavítással, hogy ne kelljen már annyi, a kátyúkon kivert protkón áttekerni, hm? Vagy necces?

Nyugati városrész – Cserkút. Na, ez végképp állat. Kerával eljutni a barkácsáruházakig, pláne a Munkaügyi Központig – na neee. Ezt ugye senki sem gondolja komolyan!Budai vám – Kozármisleny. Misleny jólmenő település, sokan járnak Pécsre, miért ne tehetnék ezt akár kerával is? És ez lehetne egy frankó bringatúra-vonal kezdete is: a Villány-Siklós Borút felé akár. Figyelem: a kerékpár jármű, vezetni nem szabad alkoholos befolyásoltság alatt. A pincék így csak mint végcél tekinthetők!

Budai vám – Bogád. Bogádra sokan költöznek Pécsett dolgozók, iskolába járók. Vagy kevesen?

És vázlatosan: Budai vám – Árpádtető (> Mecsextrém); Cserkút – Szentlőrinc (>> Ormánság); K1 – Verseny u. – PEEX – Pellérd – Görcsöny (>> Ormánság).

Az ínyenceknek fölkínáltuk az intermodalitást. Ez a randa szakszó nem mást takar, mint azt, hogy amikor az ember el akar jutni valahonnan valahová, akkor többféle eszköz, azaz közlekedési mód közül válogathat. Megteheti ugyan, hogy foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz az egyetlenegyhez, amit szűk kis agya hűvöséből előbányásznia sikeredett – mindannyian ismerjük az Énabarom típusú béemvén a gyereket az agglomerációból a Mátyásba hurcibáló szülő esetét, de már ugyan ne ez legyen a cél. Vagy mégiscsak ez legyen?

Jól kitalált városokban a (közlekedési)mód-váltásokat ötletes megoldásokkal segítik. A közlekedésimód-váltás pedig maga az intermodalitás. Erre két ötlet alább.

A P+R fogalmát mindenki ismeri: Park’n'Ride: parkolj és utazz. A B+R, Bike’n'Ride még nem annyira ismert. Ám létezik. Sőt: passzív és aktív válfaja is ismert. Passzív formájában betekerek a vasút- (HÉV-, metró-, satöbbi) állomásra, leteszem a cangát egy őrzött helyen, fölszállok az elővárosi vasútra, bebuszozok a munkahelyemre és hazafelé visszagöngyölítem ezt az egészet. Aktívan a bringázz és utazz azt jelenti, hogy a buszvégen fölcsatolom a cangát a buszra (peron, buszeleji sínek, tudomisén), a célnál leveszem és tekerek tovább.

Mármost az a nagy kérdés, hogy Pécsett melyiket és mikor és főleg hova.

Nem győzzük eleget mondani, hogy végre megtörtént az, amire két évtizede (vagy több) várnak a pécsi bringások: esély van arra, hogy a város közlekedését úgy alakítsák ki az erre hivatott szakemberek és politikusok, hogy az mindenkinek jó legyen. Fontos, hogy megismerjék a kerékpárral közlekedők és a bringával suliba járás lehetőségére csak mint a távoli meleg foszlócskalács ígéretére vágyón tekingetők véleményét a döntéshozók.

Csekélyértelmű medvebocsként úgy véljük, a demokrácia nem a fellengzős elveken, hanem azon múlik, hogy miként tudjuk mindennapi dolgainkat felelős állampolgárként megoldani. Erre most esély kínálkozik. Fontos, hogy ne szalasszuk el. Minden bringás véleménye lényeges, és itt a fórum a Kerékvároson, ahol el lehet és el kell mondani.

Simor Árpád

A békés egymás mellett élésért a bringásoknak is tenni kell

Az új erdőtörvény a többségünk mindennapjaiban valamilyen rejtélyes okból nem állandó olvasmány. Erre érzett rá a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség elnöke, Kéri István, amikor egy rövid útmutatót állított össze az erdőben kerekezőknek. “Ezen útmutató elsődleges célja a hegyikerékpárosok tájékoztatása a természetben rájuk vonatkozó szabályokról, legyenek amatőr- vagy versenysportolók, egyesületi vezetők vagy versenyrendezők” – írja a bevezetőben, majd ismerteti a törvényeket. Nem árt végigolvasni: noha olyan szabályokat fogalmaz meg a törvény is, amiket azért józan paraszti ésszel magunk is tudhatunk, mégiscsak más az, ha leírt szabályként tartjuk be őket.

Vagy tartatjuk. “Normális ember nem teszi, a többinek pedig tilos” – szoktuk mondani, és ez már csak így van az erdőben is. A szabályok ellen vétőket visszatarthatja, ha a felelős cangázók törvényi hivatkozással igyekeznek a felelőtleneket a helyes útra terelgetni (a szó szoros és tágabb értelmében egyaránt).

A későbbiekben az útmutató “viselkedési normákat” fogalmaz meg a hegyikerekezésben különféleképpen aktív szereplőknek. Az egyesületeknek, a versenyrendezőknek, a sportolóknak és a, khm, szürke mezei hegyikerékpárosoknak, kinek-kinek a maga területén hasznos tanácsokkal szolgál.

Ámbár ami a hasznos tanácsokat illeti, a pécsi túrakerékpárosok már több, mint tucatnyi éve megfogalmazták Az erdei kerékpározás tíz pontját, és közzé is tették a Kerékvárosban (1997. szeptember-októberi, 4. szám, http://ptkk.baranya.com/kv/1997/kv1997-4.pdf ). Az akkor hatályba lépett Erdőtörvényről külön cikk szólt. A tíz pont egyszerű, jól megjegyezhető, konkrét lista arról, hogy mi a teendő és mi a kerülendő az erdei teker(g)ések során (a cikk végén újraközöljük).

Hiszen a cél az, hogy ezt a remek sportot úgy űzhesse mindenki, hogy az erdőt másképp használók, látogatók is jól érezzék magukat benne. Az útmutatóval segítséget kapott hegyikerekesek gesztust tehetnek nekik, amivel az eddig velük szemben félelemből, tudatlanságból vagy rossz tapasztalatok révén esetleg ellenséges “többiek” viszonya megjavul irántuk. Amint ezt az 1997-es (!) lap élén már tömören megfogalmazta az akkori kerékpáros közösség: “Bringások az erdőben. Vannak, akik legszívesebben azonnal kitiltanák őket. Jó okuk is van rá, a turisták között száguldozó MTB “bajnokok” személyében. [...] megoldást a kölcsönös megértés és türelem hozhat, melyben az erdőhasználók elfogadják a természetjárásnak ezt a módját, ugyanakkor a bringások is észben tartják az erdei kerékpározás 10 pontját!”

A 12 évvel ezelőtt a pécsi túrabringások által fölfestett jelek nagy rész még ma is jó állapotban van

Ugyanezt fogalmazza meg az útmutató zárszava is: “Az országban több helyen látható példa hegyikerékpáros egyesületek és erdészetek, természetvédelmi kezelő szervek közötti jó kapcsolatra, melyekre általánosságban jellemző, hogy aktív és eredményes, kompromisszum-kész párbeszéd és együttműködés eredményei. Az új erdőtörvényben foglaltak továbbra is szűkös keretek közé zárják a hegyikerékpárosokat, amit többségében a kezelő szervek is elismernek. Elég abból a szempontból szemlélni például a kijelölt kerékpárutak kérdését, hogy két falu között sem lehetne biciklizni egy erdőn keresztül a lakosoknak. Ahogyan a gyakorlatban legtöbbször a falvak lakosaitól sem várják el ezt, úgy a hegyikerékpáros egyesületek számára is adott a lehetőség, hogy megfelelő hozzáállással, mindkét fél számára megfelelő megoldásra törekedve, kompromisszumra jussanak a kezelő szervekkel”.

srá

(Mőcsényi Miklós cikke nyomán, FATÁJ. A FATÁJ cikkének illusztrációja visszatért kiindulási pontjára: a Pécsi Túrakerékpáros Klub 1999-es kerékápáros túraút-kijelölési megmozdulásáról írt tudósítást illusztrálta, mint az akció során fölfestett turistaút-jelzés; Kerékváros, http://ptkk.baranya.com/kv/1999/kv1999-3.pdf ).

És egészen komolyan beszélek. Rövid, alapos, jó kis tudósítást sugárzott a Pannon TV február 16-án az esti órákban. Megnézhető a tv honlapján: http://www.pannontv.eu/?aid=7735

srá

Negyed tíz után tehát hárman vágtunk neki az enyhe fagyban a Víznyerő útjainak. A faggyal nem is volt semmi baj, Tél tábornok becsülettel kikeményíttette alattvalóival a burkolatot. Hanem a négykerekűek előzőleg alaposan fölvágták a talajt, így a máskor szelíd víznyerői utak alaposan igénybe vették a handyvel túrázó sporttársat.

Handyvel, azaz kézzel hajtható háromkerekű kerékpárral. A Víznyerő öt km-e után a pellérdi utak már nem jelentettek túl nagy kihívást, főleg, hogy a túra félúti célállomása, a Potyka várta a csapatot. Ők ugyan nagyobb létszámra készültek (kicsit mi magunk is…), de ehelyről jelenthetjük, hogy a beígért babgulyás nem csak fölséges volt, hanem jókora is, úgyhogy a résztvevőknek csak alig kétharmada bírt utána továbbfalatozni.

A visszaúton már elkerültük a Víznyerő csúnyán fölvágott útjait, és a cserkúti elgazó felé tértünk vissza a városba. A gyér forgalomban szerencsére csak kevés autósnak okozott lelki megterhelést a sáv nagyobb részét elfoglaló csapat, és mindösszesen 12 km után probléma nélkül jutottunk vissza a

Kresz-parkba.

Itt azután nekigyürkőztünk, hogy a nagyobb tömegre méretezett forrótea-adaggal elbánjunk, és ha ez speciel nem sikerült is, azt elmondhatjuk viszont, hogy jó kis túra, jó mulatság volt – sajnálhatja mindenki, aki kimaradt belőle. De majd a következő téli Bringázz a munkába! túrán remélhetőleg többen leszünk.

Simor Árpád

Visszaérkezés a Parkba

Technikai utóirat:

A pécsi kerékpárboltok hétfőtől szombatig (jan. 25-29-ig) díjtalan átvizsgálással várják a bringásokat. Jó alkalom a télen is tekerőknek csakúgy, mint a tavaszra váróknak egy állapotfelmérésre, adott esetben egy nyugodt javíttatásra.

A bringaboltokban és a Kresz-parkban kitett aláírásgyűjtő íveken aláírásokat gyújtönk a Pellérd-Pécs kerékpárút pécsi szakaszának a Közraktár úti, extrémpálya melletti vonalvezetéséért. Ennek vitafórumot nyitottunk a http://kreszpark.lapunk.hu honlapon a Nyílttér rovatban.

Szerdán, 27-én délután fél 3-kor és négykor Gradvolt Szilveszter rendőr őrnagy előadása a az új KRESZ bringásokat érintő leglényegesebb változásairól.

Előzetes információink szerint a lezárás vasárnap reggel fél hattól az esti órákig: valamikor 5-7 óra tájáig fog tartani. Az érintett útvonal a Mecsek gerincén az Árpádtetőtől Remeterétig, ill. onnan Orfűig és Abaligetig húzódó vonal, valamint a kistó gátjától Tekeresen át Abaligetig lesz útzár.

A verseny előtt csütörtökön és pénteken a versenyzőknek pályabejárás lesz, aminek során elvben a résztvevőknek a KRESZ szabályait be kell tartaniuk, a versenynapmentes szombaton úgyszintén. Azonban a tapasztalatok arra intenek, hogy ezeken a napokon kerékpárral igazi, vérbő életveszélyt jelent errefelé megkísérelni a közlekedést, tehát csak azoknak ajánlott, akik érvényes végrendelettel bírnak, érző szívű hozzátartozókkal ellenben nem.

Amint a lezárásokról sikerül pontosabb információkat szerezni, azonnal frissítjük a hírt. Mindenesetre a hét második felében ajánlott egyéb túraútvonalakkal számolni.

srá

Ürögi kavaradosszi

Kitekint Mári néni az ablakon és halkan, elegánsan sikkanik: Huhh, má’ megen mennyi bicigglista! És Mári néninek a főbb vonalakban igaza van.

Annak igazán örül a küllőagyú megszállott, hogy egymást érik a kerékpárosoknak szóló rendezvények. Hát még, ha családi napot hirdetnek meg! Némi üröm az örömben, hogy a Föld Napjának környéke hagyományosan a Kritikus Tömegé, de ilyen apróságon nem kell fennakadni. Irány tehát a szombat délelőtti banzáj: sisak föl, gyerek a nyeregbe és kanyar a bringaútra.

Az első, ami levesz a lábadról: a zaj. Mit levesz? Leüt! Megdöbbentő, hogy a 21. században már jól benne járva még mindig nem jut el a tudatokig, hogy a még nem kicsontosodott gyerekfülekben a bömbölő hangosítás jóvátehetetlen károkat okoz. Addiktológiai és további audiológiai fejtegetésekbe most nem megyünk belé, végtére is Nagy Adományt Kap a Város! Ennek érdekében bömböl a megafon és produkálja magát a – hát, minek is nevezzük? Moderátornak nem, mert magával sem bír, nemhogy a közönséggel. Konferansznak? Ahhoz gyönge azért, merthogy a város alpolgármesterének a beosztását, a rendező cég első emberének még a nevét sem tudja, más megjegyeznivalója pedig nincs neki. Bemondónak? Hát igen, talán még ez, és akkor átléphetünk a kicsit égő tudatlansága fölött, amivel lazán, de legalább még csak nem is következetesen keveri a kerékpártároló és a biciklikölcsönző fogalmát.

Ezeknek itt falun mindegy, bakker.

A rendező cég egymillió forintot ajánl föl a városnak kerékpártárolókra. Mifélékre, hova, nem tudjuk még, de föltett szándékunk, hogy megkeressük ebben a napban a pozitívumokat. És itt is van mindjárt az első: a kerékpártároló. A másik az alpolgármester, Nagy Csaba, aki nyugodt iramban abszolválja a cirkuszt színpaddal és tekeréssel együtt: mintha megnyugtatná az embert, mintha az látszana, hogy ez az ember tudni fogja, kivel kell majd letétetni a hova és a mitmikor.

A harmadik a mászófal. Gyerekkel jöttünk volna, és a két nyugis fiú, a légvárpuha mászófal elfeledteti az emberrel, hogy hát a porontyom ott abban az irdatlan magasságban még hatéves sincsen. A fiúk rendíthetetlenek, a védőheveder sokadszorra is ugyanolyan pontosan befűzve – megnyugtató szakszerűség jellemzi ezt a produkciót. Jól jegyezzük is meg, mert indul a menet, és ettől a fogalomtól el is köszönhetünk jó időre, míg a menet célba nem ér.

Merthogy a nap fénypontja ez: a kerékpáros menet. Vonulás. Gördülés. Kint a motoros rendőrök, ez jó, őket láttuk már KT-t, egyebet biztosítani, megnyugtató profizmus árad belőlük megint. Hanem ahogy a menet végefelé elindulunk, egyre nagyobb elképedéssel tapasztaljuk: sehol egy rendező! Még a rajtnál hemzsegett vagy kistucat, ők valahol elöl lehetnek, nem látni, mert kilőttek – vagy huszas átlagot diktálnának a többszázas tömegnek, amiben nem egy és nem kettő a kisgyerek. A következmény elég hamar bekövetkezik (hogy úgy mondjuk). A tömeg kettészakad, és már a Mártírok útján kevés az a pár motorosrendőr, de még a villogóval a járőrkocsik is. A rendőrök egyre kétségbeesettebben próbálják megakadályozni, hogy a tömegbe belehajtsanak a kocsik, de persze ehhez nagyon kevesen vannak – erre volnának valók a jól látható civil kísérők, ekkora tömegre legalább két-három tucat, akik a boly mellett haladva ledobbannának a beódalgó autósok elé.

De nincsenek.

Vannak viszont suhancok, vastag dörtiken, egyenpólóban. A sulit nem nevezzük meg, mert a dermesztő mutatványokról, amiket véghezvisznek, nem a büszke oktató tehet, aki csapatként hozta el a diákjait. A skacok meg akarják mutatni. Centire zúgnak el a gyerekeket vivők mellett, zárva vágnak rá a megelőzöttek első kerekére, az ember érzi, percek kérdése csak a baj, és – sehol egy rendező. Illetve egy igen: Sehallselát Dömötör, itt a nagy lehetőség, az alpolgármesterrel beszél. Szerencsére a kölykök a dörtiken nem mást kaszálnak el: a Jégpálya előtt az egyik koma irgalmatlan nagyot perecel. Borítékolva volt.

Ekkor, csak ekkor kerül elő pár suhanc rendezői pólóban. Lassított felvétel, ahogy a már talpraállt kölyökhöz odaérnek; kicsit félünk, mi lesz, ha menet közben elalszik egyik és az is elesik. De nincs gond, és az Ybl torkolata felé már újra teljes iramban pörkölnek a dörtis fiúk a tömeg kellős közepén. Ekkor már többen szólnak nekik. Aztán az Ércbányász-szobornál balra le, és a vasúti átjárónál a tömeg tanácstalanul megreked. Villogó motorosrendőr, tanácstalan, akár a tömeg. Lassan tudatosul, hogy a csoportban több sötétzöld trikós figura is teker, és ha közelről nézed, rá van írva: Rendező. No lám. Az útvonalról fogalma egynek sem akad. Bambán tapossák a pedált, az Ürögi fasor forgalmában önmagába visszaterelt tömeg kavarodására fittyet hányva szinte látni, ahogy kattog a szemükben a napidíjszámlálón a lassan forduló kis kerék. A többi néma csend.

Még jó, hogy itt a rendőrök, és pár régi, tapasztalt bicajos. A tizenéves Ákos egy-két mozdulattal többet igazít a tömegen, mint az összes rendező. Megúsztuk, tétován vissza, és azt, hogy az útvonal később is merőben sztochasztikusan alakul, már csak egy legyintéssel vesszük észre majd. Autók a tömegben mindenütt, a motoros rendőr kétségbeesetten száguld föl-s-alá, majd a Mártírokon már a sor mellé zár egy-két villogófényes nagy Skoda, és legalább a nagyon vadul szembejövőket megneszíti egy kicsit. A rendőrök is egyre feszültebbek, a célba kanyarodó tömegbe nyekkenő kivakolt nőre már a bringások túloldaláról kiált: – Miért hajt a kerékpárosok közé?! Hová siet? Megy a vonata? – érezni, ahogy fúj ki belőle a gőz. A feltörő vastag röhögéstől a nő a vakolat alatt is láthatóan elpirul. A kertvárosi polgárőrfiú is megkönnyebbül, egy régi menetet emleget: – Negyven emberre voltunk öten! Negyvenet biztosítottunk öten! – még mindig keres legalább egy rendezőt.

Annak igazán örül a küllőagyú megszállott, hogy egymást érik a kerékpárosoknak szóló rendezvények. Hát még, ha családi napot hirdetnek meg. De ha kérhetem: rendezvényt többet ne így! Ha kérhetem, mutassanak meg egy, csak egyetlenegy tisztességgel biztosított rendezvényt a rendezőknek, és azok legyenek is azok: rendezők és számonkérhetők. Mert ami most szombaton történt, az csak árt a kerékpározásnak. Az nagyon sok ember tisztességes munkáját járatja le. Zöld Mozgalom… Éppenséggel minden fogalmat ki lehet sajátítani, habár a Szabadkultúra épphogy nem a nem jogvédett dolgok kisajátíthatóságáról, hanem szabályozott használatáról szól. A Zöld Mozgalom név helyett a magunk részéről egy szerényebb fogalmat ajánlanánk: a szakszerűséget. Minden trikón ott volt: zöld út a biztonsághoz. Igen. Meg kellene találni azt és rá kellene kanyarodni. És ha majd megvan a biztonság is, akkor jöhetnek a biciklisek.

Mert nem a rendezőkön múlt, hogy baj nem esett. Abban már nagyon sok kerékpáros aktivista nagyon sok eddigi munkája benne van. Nem visszaélni kell evvel, hanem alapozni rá és eltanulni. Ha egy cég a profitját a kerékpáros-ügy farvizén (bocs) akarja növelni, ám tegye. De ahhoz meg kell tanulni néhány alapszabályt. Hogy azt ne találjam mondani, észre kellene venni, hogy a kerékpáros családi nap kerékpárosokból áll, meg családokból többek között. Akik, mint oly jól tudjuk, persze csak statisztéria. De ilyen gorombán éreztetni is velük, az már nagyfokú modortalanságra vall. Ami, valljuk be, olykor-olykor az éles versenyben üzletileg is csúnyán visszaüt.

Simor Árpád

Amennyire a mi kis kerékpáros mozgalmunk is határtalan. Pécstől Eugene-ig, San Luis Obispóig és Torontóig.

Szeptember 12-én immáron három rajthelyen várjuk a családokat, akik kisgyerekekkel tekernének egy emberséges, féltucat kilométernyi távot. A kezdeményező uránvárosi és rácvárosi óvodai közösség a Patacsi Művháztól indul. Akik Kertvárosból jönnek, az ANK (Nevko) 2. iskolája előtt gyülekeznek. Ők zömmel az ANK óvodásai és kisiskolásai szülőkkel és testvérekkel. Nagy örömünkre idén a gördülők között üdvözölhetjük a pellérdi óvodás-kisiskolás gyerekeket és szüleiket is. Ők a Pellérdi víznyerő barátságos dűlőútjain jönnek, még nem a tervezett kerékpárúton, ami a valahai harkányi vasút nyomvonalán fut majd, de talán jövőre már igazi kerékpárútja lesz a pellérdi családoknak, munkábajáróknak is. A tervezett útvonalak a rendezvény honlapján a ‘2009. szept. 12.‘ menüpontban nézhetők meg.

A célállomás a KRESZ-park, ahol terveink szerint nagyszabású bemutató és a már szinte elvárt ügyességi és KRESZ-vetélkedők várják a résztvevőket. Ezúttal a Megyei Balesetmegelőzési Bizottság lelkes és profi aktivistái bonyolítják le a vetélkedőket. Ismeretterjesztő előadásokat is tervezünk, hogy az ún. zöld óvodák és a zöldet szerető családok minél több infóhoz jussanak.

Ezúttal a fő látványosság valóban látványosság lesz. A Mentőszolgálat, a Városi Tűzoltóság és a Városi Rendőrkapitányság a KRESZ-parkban látványos baleseti szimulációt mutat be. Részleteket nem árulunk el, akit érdekel, nézze meg – természetes, hogy ide mindenkit várunk a város és a környék kerékpáros-társadalmából. A cél, hogy a legkisebbek is tudhassák, mi a teendő, ha mégis beüt a baj.

Mert, mint mindig, most is az a legfőbb célunk, hogy NE üssön be a baj. Tudjuk, hogy anyai szemmel már maga a kerékpár is rémisztő tud lenni, veszély – “Akkor ez egy kisgyerekes Kritikus Tömeg?!” teszi föl a rémült kérdést a eugene-i (OR, USA) szülő, és ott, az USÁ-ban is meg kell nyugtatni a tényekkel: nem, ez nem KT, hanem éppenhogy a kicsik, a családok, a várandósok nagyon szelíd különleges igényeihez szabott örömkerékpározás. A KT-vel nemhogy nem ellentétben, hanem éppenhogy közös célokért, azonos elvekkel: élhető várost szeretnénk, élhető közlekedési alternatívákkal. Megmutatjuk magunkat: igen, Pécsett egy sor család szeretne kerékpározni, egy sor család életét könnyítené meg, ha bringával járhatna oviba, iskolába, munkába.

Azt mondod, ezek csak “A mi kis városunk” problémái; a gazdag nyugaton már mind megoldottak? Ne hidd. A Kidical Mass levelezőlistáján jött a boldog hír pár napja. Az egyik USA-beli városka iskolaszékével, igazgatójával kezdett hosszú tárgyalássorozat, amit néhány indulatos szülő, egy helyi közlekedésbiztonsági szakember és még néhányan indítottak el, eredményre jutott. A cél az iskolában évek óta meglévő íratlan, de keményen betartatott szabály megváltoztatása volt: nem engedték a gyerekeket bringával a suliba menni. Érvre érv, tárgyalásra tárgyalás; hosszú idő és cudar összecsapások sejthetők az eredmény mögött: mára a tilalmat föloldották. Azt hiszem, nem árt még egyszer leszögezni: az USÁ-ról beszélünk, ahol a mi hiteink szerint még a pottyantósra is kocsival járnak az emberek.

Pécset, a várost is emberek vezetik. Közlekednek, döntenek, élik az életüket. Nemrégen Kürti Sándor előadását hallgattam – őt azok figyelmébe ajánlom, akik úgy gondolják, Ganz Ábrahámmal megszűnt a magyar gazdasági világtényező lehetni. A Kürt Rt. a maga területén a világ legjobb három cégének egyike, és van, amiben a legjobb. Más nem tudja, amit a Kürt. Kürti Sándor elmesélt egy találkozást. Néhai George Patakival találkozott, aki (persze) szintén magyar, és akkor New York állam kormányzójaként ténykedett. Pataki elmondta, az ő tudása szerint politikus az, aki mindig egy nagyobb egységért dolgozik, mint amit vezet. Ő, mondta Pataki, mint New York állam kormányzója azért dolgozik, hogy az Egyesült Államoknak jobban menjen. Ha, akkor abban az ő államának is jobban fog menni.

Mi hiszünk abban, hogy “A mi kis városunk”-at a szónak ebben az értelmében vett politikusok vezetik. Szívesen elmondjuk, amit tudunk, szívesen megmutatjuk, kik vagyunk, és várjuk a döntéshozókat megismerni egy szelíd alternatívát.

Bizton mondjuk: mindenki hasznára!

Simor Árpád

Az úton gyerekek is járnak!

Bécs nem Pécs

“Bécs megértőbb a kerékpárosokkal, mint például Budapest. Persze nem is tehet egyebet: ma már egymillió azoknak a száma, akik időről időre nyeregbe pattannak. A Város is tesz értük egyet-s-mást, például az elmúlt húsz évben ötszörösére növelte a kerékpárutak számát. A teljes hossz 1135 kilométer, amely a város szívében, a Ringen még a nyáron további két kilométerrel, az új lakónegyedekben pedig összesen 25 kilométerrel bővül.”

A fönti sorokkal indul a Szervusz Ausztria cikke , és érdemes végigolvasni. A cikkíró nem esik abba a hibába, hogy gáncs nélküli felhőlovagoknak festené le a bringásokat, és a tudósításban szót ejt a figyelmetlen és a gyalogosriogató kétkerekesekről is. Nem csak a cikkíró: a tudósításból kiderül, hogy a város előadásokat szervez a kerékpáros huliganizmusig bezárólag tömérdek kérdésről, és ezek rendre teltházasok.

Ami nekünk itt most nagyon kemény tanulság, az az, hogy Bécsben gazdasági kérdésként is kezelik a kerékpározást. Nemcsak azt számították ki, hogy a kerékpár- és tartozékeladások négyezer munkahelyet jelentenek Ausztria-szerte, de bizony azt is, “hogy ha a kerékpáros közlekedés a teljes forgalom tíz százalékát tenné ki – a mai öt helyett –, az évi 810 millió eurós megtakarítást jelenthetne az egészségügynek”.  Ez a mintegy 240 Mrd Ft-nak (!) megfelelő összeg annak fényében különösen komoly szám, hogy a Lajtán túl közismerten jobb az emberek egészségi állapota, tehát idehaza még nagyobb számmal lehetne jellemezni a kerékpározás egészségjavításból származó gazdasági hasznát.

Azt sem árt szem előtt tartani, hogy a nagyvárosi tömegközlekedés bizonyos értelemben sérülékeny holmi. Nem is csak a mi tapasztalataink szerint az, hanem a jól működő rendszereknek is van gyönge pontja: a sztrájk. A jó kerékpáros infrastruktúrájú városok – így Bécs is – gyakorlatilag rezzenetlenül tudják átvészelni a sztrájksújtotta napokat, mivel a jónép kerékpárra ül és fütyül a veszteglő buszokra, villamosokra és elővárosi vonatokra (hogy mire, kérem?…).A valódi megoldás persze mindenképpen az átgondolt, jól működő közjármű-rendszerek ÉS kerékpáros lehetőségek okos kombinációja.

A bécsi közlekedési lehetőségeket a városi kölcsönbringa-rendszer is javítja. Ma 60, a tervek szerint később már 90 kölcsönzőhelyen lehet kerékpárhoz jutni, az első órára ingyen. A rendszer kifinomult, és sokak tetszését elnyerte. A szervuszausztria.hu-n kívül többen beszámoltak róla. A Nők lapja Café linket ad a szükséges Bécs-kártya beszerzésére is (a kártya persze sokminden másra is jó). Az infovilag.hu cikkében is jól látszik a képen, hogy a projekt finanszírozására a városvezetés nem riad vissza a céges szponzorációtól sem (nem is tehetné, amibe egy ilyen megoldás kerül), ám az egységes, kultúrált megjelenésből nem enged.

"Egyedül nem megy" - forrás:www.infovilag.hu

Nem kell kerékpár-megszállott legyen, akit lelkesít a rendszer, van annyira jó, hogy komoly hírértékkel bír.

Ezért sokan fölkapják a hírt, és olyik cikkből sok érdekes szám is kiderül. Ezek a számok mintául szolgálhatnak a Pécs-jellegű városok számára is .

Kölcsönbringa rendszer Bécsben - forrás: http://wien24per7.blog.hu

Megszívlelendő a végkövetkeztetés is. Az Osztrák Közlekedési Klub a biztonság szempontjából sokkal megnyugtatóbbnak ítéli, ha a kerékpárokat ki-ki a szakkereskedéséből szerzi be. Ott Hollandiát és Dániát tekintik mintának; nekünk itt most annyi a lényeg, hogy a kerékpár elsősorban közlekedési eszköz, még akkor is, ha nálunk (is) sokan csak sporteszközt látnak benne. Ennek megfelelően kell ellátni a biztonságot szolgáló felszereléssel.

srá

De mi is ez?

“A Green Bikes for Peace projekt egy 5 országon átívelő 30 napos kerékpáros túra, melyben 5 ország fiataljai vesznek részt. Célja, hogy felhívja a figyelemet a környezetünk védelmére. Ennek érdekében olyan programokat és alprojekteket szervezünk, melyek a túra előtt és alatt kreatívan mutatják be a fenntarthatóság témáját.” – olvashatjuk a honlapon. 5 ország, nemzetközi csapat, és minden nagyváros szakadó esővel fogadta őket. Valahogy mégis az volt az érzésünk, hogy el tudtak volna fogadni Pécstől egy ebbéli erős hagyománytörést. Még ha a fotók
arról tanúskodnak is, hogy azért mindent megtettek esőélvezetileg…

A program holnap időjárásfüggően folytatódik. Érdemes figyelni a túra honlapját, és itt is igyekszünk beszámolni az aktualitásokról.

srá